Ragaszkodunk önmagunkhoz....Hisszük, hogy úgy vagyunk jók, ahogy vagyunk. Nem igazán szeretjük ha bárki meg akar változtatni bennünket. Persze tudjuk, minden, így mi is változunk. van amit nem tudunk befolyásolni. Az életünk sodrása óhatatlan alakít bennünket. Itt-ott lecsiszolva, vagy épp a világ, a környezet hordalékával kiegészítve alakít minket, jobbító szándékával. Ez ellen nem tudunk tenni, és még örülünk is, hogy tapasztalatokkal gazdagodva könnyebben eligazodunk a világban. 

   Igen, hisszük, hogy ha szeretnénk is jobbak lenni, így vagyunk önmagunk, és makacsul ellenállunk mások változtatási kísérleteinek.

Pedig lehet néha nem ártana elfogadni, legalább elgondolkodni azon, amit mások mondanak. Mondom ezt én, aki görcsösen ragaszkodom a magamról, magam számára kialakított képhez, és minden változtatást határozottan elutasítok. Na nem azért, mert azt gondolom, hogy tökéletes lennék....Nem, ezt egyáltalán nem gondolom. De hiszem, hogy nem véletlenül vagyok ilyen, és többnyire pont olyan nem akarok lenni amilyennek mások szeretnének látni. Szeretem a másságom....De vajon tényleg más vagyok???

  Vajon van olyan ember aki nem gondolja magáról, hogy ő más? Van olyan ember aki nem érzi azt, hogy ő jó úgy ahogy van? Aki nem lát magában valamit, amihez ragaszkodik, amit nem hagyna megváltoztatni, még ha oly sokszor mondják is neki? Nem gondolja minden ember magáról, hogy ő nem akar olyan lenni mint a többiek , nem akar megfelelni, fogadják el ilyennek?...Mindannyian ragaszkodunk önmagunkhoz. Még az is, akiről mindenki tudja, hogy nagyon nem kéne... Az ostoba is, hiszen nem is tudja, hogy az. A gonosz is természetesnek érzi, hogy ő ilyen, s fel sem merül benne, hogy változnia kéne. Akkor vajon mennyire hihetjük, hogy mi olyannak látjuk magunkat amilyenek vagyunk? Miközben olyan határozottak tudunk lenni mikor másról ítélkezünk, olyan pontosan tudjuk, hogy kinek miben kellene változzon, hogyan feledhetjük a mások rólunk mondott ítéletét? Mi van ha ők látják jól?  Vajon hihetünk annyira önmagunkban, hogy nyugodt lelkiismerettel, egy vállrándítással elintézzük a környezetünk, a világ változtatási szándékát? Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy helyes ragaszkodni tükörben látott önmagunkhoz? Vajon nem csalóka az a kép? Vajon tényleg olyanok vagyunk, vagy csak olyannak látjuk magunkat amilyenek szeretnénk lenni?