Az emberek szeretnek mások életével foglalkozni. Nem is tartjuk ezt rossz dolognak, egészen addig, míg nem mi vagyunk a középpontban. De sajnos kevesek ússzák ezt meg....Nekem sem sikerül...Időnként felerősödik az érdeklődés felém. Másfél évvel ezelőtt már írtam erről,  http://1222.blog.hu/2011/10/28/atvaltoztato_szalon   ahol felsoroltam pár másoktól kapott tuti tippet, hogyan lehetnék vonzóbb a férfiak szemében. Azóta úgy tűnt, feladták a megváltoztatásomat, de a napokban ismét én voltam a porondon. Bár most nem is tanácsot kaptam, egyszerűen tényként közölte velem egyik munkatársam, hogy én pont olyan rossz korban vagyok, hogy nem kellek a férfiaknak. A fiatalnak érthető okokból, ezt szerencsére nem részletezte, a velem egykorú, vagy idősebb férfiak meg mind fiatal nőt akarnak. Épp megszabadulva a korombeli párjuktól. úgy érzik, megérdemelnek egy fiatalt maguknak.....És igaza, igazuk van....Hát tegyenek belátásuk szerint. 

    Igazából nem mondott újdonságot, én is így látom. Csak hát kicsit elkeserít, hogy bármilyen szempont szerint nézzük, mindig az a végkövetkeztetés, hogy ne is reménykedjek... Mert ugye azt már régóta tudjuk, hogy változni én már nemigen fogok...Azt is tudom most már, hogy sem az öregnek, sem a fiatalnak nem én kellek....Sőt, azt is, hogy a gazdagnak sem, mert annál azért jobban féltik a pénzüket. Pedig tőlem igazán nem kellene...A büszkeségem szerencsére még megvan, így nem hogy kérni, még elfogadni sem tudnék segítséget. ...Az már az élet furcsa kis fintora, hogy a szegénynek sem én kellek, mert ő pont abban bízik, hogy egy nő mellett végre megoldódik majd az élete....És hát azt is tudjuk, hogy nem én leszek az a nő!

  Szóval, bárhonnan is nézem, minden arra utal, tudomásul kellene vegyem, bizony már erősen az utószezonba lépett az életem....Legalábbis a kedves, de nem túl tapintatos ismerőseim szerint, mindenképp....Még jó, hogy igazából sosem hallgattam senkire....Most sem teszem...

   Pedig talán el kellene fogadnom, hogy felesleges várnom, hogy valakinek majd pont én kellek, pont úgy, ahogy vagyok....Nem átváltoztatva, és nem megalkudva....Igen, vannak jelek....Van aki tetszik...Tudom, hogy tudja, de nem érdekli...Ha érdekli, akkor meg nem eléggé. Valaki mást akar....Talán hallgatnom kéne végre a "jóakarókra"....Talán változnom kéne, s lehetnék olyan mint az a "másik"...De nem akarok... Olyan lenni mint ő, a legkevésbé sem...