Mindenről készül felmérés, statisztika, elmélet, így persze a csókról is. Meg is állapították sok-sok fáradságos munka árán, hogy a nők az első csók alkalmával eldöntik, mit akarnak a férfitól. Barátságot, szerelmet, házasságot, esetleg gyereket..... Vagy, hogy egyáltalán akarnak-e valamit? 

  Persze ez is olyan féligazság, amivel felesleges lenne vitába szállni, hiszen van némi alapja. Bár azt gondolom, nem a csókon múlik, milyen lesz egy kapcsolat, hiszen fantasztikus, összeolvadó csók sem jelenti a kapcsolat működőképességét. Azt viszont kár lenne tagadni, hogy nagyban befolyásolja, hogy akarunk-e, és milyen tempóban akarunk tovább lépni. Azért nem véletlen ez a megállapítás. Igen, a nők érzik a különbséget, hogy mennyire akarják őket. Csók nélkül is....

  Egy érintés, egy ölelés, az a figyelem amivel felé fordulnak, az idő amit vele akarnak tölteni, mind, mind egyértelmű jelzés az akarás mértékéről.....Tudom, milyen, amikor akarok valakit, és milyen amikor nem. Mint ahogy azt is, hogy milyen mikor engem akarnak....Nagyon....Igen, szerencsére tudom. ...Na, jó, már csak az emlékek tudatják velem, de mindenképp különbséget tudok tenni vágy és vágy, csók és csók között. 

   Az, hogy egy gépies, vagy érzésekkel teli, személyre szabott mozdulattal érintjük meg egymást, nagyon sokat elárul a kapcsolat mélységéről. Abból valóban érezni lehet, mit akarunk, vagy mit remélhetünk egy kapcsolattól. Érezzük, de valahogy nem akarunk tudomást venni róla. Mert azért legtöbbször többről szól egy kapcsolat mint a vágyakról. Nyilván összetartozik a kettő, és optimális esetben összhangban van a test és a lélek akarata. Optimális esetben.....Na de tudjuk, hogy azért ez ritkán jön össze! Ha csak akkor működne, akkor igen sokan egyedül élnék le az életüket. Többnyire valamit beáldozunk. Vagy az eluralkodó szenvedély pótolja a lelki összhang hiányát, vagy megelégszünk egy parázsló tűzzel, remélve, hogy idővel fellángol majd, mert érezzük, a lelki összetartozást. Igen, hajlamosak vagyunk elhallgattatni a testünk jelzését, hogy mit remélhetünk egy kapcsolattól. És ez megy is egy ideig. Hiszen a szeretet, a szerelem érzése tompítja a hiányosságokat, és megerősíti a jó oldalt....Addig amíg tart....Aztán kitisztult fejjel az ember többnyire rájön, hogy már az elején tudta, érezte....Csak nem akarta tudni....Mert ha mindig az eszünkre hallgatnánk, sok-sok kellemes élménytől fosztanánk meg magunkat. Persze rossztól is....De ebben a röpke kis életünkben van elég időnk kivárni a tökéletest? ....Van egyáltalán tökéletes?