Úgy szeretlek ahogy vagy......Mind erre vágyunk, legyünk nő, férfi, felnőtt vagy gyerek. Szeretnénk, ha olyannak látnának bennünket amilyenek vagyunk, és minden hibánk, hiányosságunk ellenére szeretnének. Na de megadjuk egyáltalán az esélyt arra, hogy önmagunkért szeressenek? Megadjuk az esélyt, hogy megismerjék, milyenek is vagyunk valójában? Vagy ha megszeretünk valakit, akkor hozzá idomulunk, megpróbálunk jó benyomást tenni rá, igyekszünk a jobbik oldalunkat mutatni? Nem megjátszásból, egyszerűen szeretnénk, ha minél jobban érezné magát velünk, szeretnénk lenyűgözni, szerethetővé válni. Így jó esetben megszereti azt, akit mutatunk neki. Persze azok is mi vagyunk, de nem "úgy, ahogy". Csak egy olyan oldalunk, ami hozzá passzol....De mi lesz a másik oldallal? Mi lesz azzal, ami már nem tetszene neki annyira? Amit el tudunk rejteni valameddig, de idővel kitör az elnyomás alól.

   Talán a gyerek szülő kapcsolat az, amikor tényleg működik a feltétel nélküli szeretet. Ha dühösek is vagyunk olykor, sőt talán csalódottak is, akkor is megkérdőjelezhetetlen a szeretet gyerek és szülő között....De biztos, hogy  nincs elvárás? Biztos úgy szereti a gyerek a szülőt amilyen, vagy csak azt az oldalát, aki kedves, megértő, és csak addig, amíg minden úgy van, ahogy neki is jó? És vajon a szülő tényleg úgy szereti a gyerekét, amilyen, vagy csak a szófogadó, elfogultan felé forduló kisembert keresi felnőttként is benne? Kisgyereket könnyű elfogadni és szeretni, mint ahogy kisgyerekként is egyszerűbb csodálni és félistenként tekinteni a szülőkre. De vajon feltétel nélküli marad a szeretet, ha már két felnőtt áll egymással szemben? Amikor a felnőtté vált gyermek rádöbben, hogy a szülők sem hibátlanok? Vagy mikor a szülő értetlenül nézi, hogy mit, miért tesz a nem is olyan régen még a biztonságot nyújtó kezébe kapaszkodó gyermeke?

    Úgy szeretlek ahogy vagy....A legjobban talán erre a mondatra vágyunk egész életünkben....Mégis olyan nehezen merünk őszintének lenni...S talán még nehezebben mondjuk ki....Van, hogy elbizonytalanodunk: Vajon tényleg van ilyen? ...Reménykedem, hogy igen...