Mi lett volna ha....Igazából nem jellemző, hogy sopánkodnék a dolgok alakulásán, hiszem, hogy semmi nem történik véletlenül. De azért néha olyan jó eljátszani a gondolattal....Mi lett volna ha akkor másképp alakul egy kapcsolat.... Hiszen szerelmek, vagy annak tűnő érzések jönnek-mennek az életünkben. Kisebb - nagyobb nyomot hagynak az emberben, vannak melyek beteljesednek, és van amely megreked a plátói szinten. Biztos nem véletlenül. De ha lenne, vagy talán van is egy másik dimenzió ahol egy másik életünk zajlik, akkor az milyen? És én milyen vagyok benne?

    Mikor ránézek, látom azt az óriási különbséget ahogy az életünk zajlik. Persze vannak közös gondolatok, tudunk miről beszélgetni és még tudnánk folytatni hosszan. De már a megjelenésünk, a testbeszédünk, az életvitelünk mind-mind jelzi a másságot. Szívesen betekintenék a párhuzamos életembe, melyben sok-sok évvel ezelőtt engedve a kölcsönös vonzalomnak, beteljesedik, és folytatódik a világ legártatlanabb kapcsolata. Kíváncsi lennék, ma hol tartanánk?  Ő emelt volna fel magához, vagy én húztam volna le őt? Vajon akkor egész más emberré váltam volna? Más lenne számomra fontos mint most? Felszabadultabb, gondtalanabb lennék, vagy ugyanilyen töprengővé váltam volna egy könnyebb életben is? Íródna ez a blog akkor is, ha szellemi társsal ki tudnám mindezt beszélni? Vajon ott is farmert hordanék, vagy kiskosztümös 40-es nő lennék? Élnék a nőiességemmel, vagy akkor is szürke egér lennék? Mennyire számít egy személyiség kialakulásában, hogy milyen a társa, milyen az élete? Mennyire határozza meg a világnézetét, hogy milyen miliőben él, és milyen társaság veszi körül? Egyáltalán társasági emberré váltam volna, vagy akkor is otthonülős lennék? Csak jönnek sorban a kérdések, melyre persze sosem tudom meg a választ. De mindegy is.... Hiszen most, itt élek, úgy, ahogy. Minden ami történt az életemben, okkal történt, és büszke vagyok arra, akivé váltam. Tudom, nem az enyém a legpörgősebb élet, de talán azért, mert ezt szeretem, ilyenné alakítottam.....Hiszem, a sors tudja mit csinál. és azért nem is hagyta, hogy anno beteljesedjen valami, ami nem volt a közös utunk ....Azt gondolom, ma délelőtt a párhuzamos életemben is együtt kávéztam Vele, miközben emlékmorzsákat csipegettünk....S jól éreztem magam!