Az élet megy tovább....?
Olvasom egy másról, másnak írt soraimat. Próbálok belőle erőt meríteni, de képtelen vagyok elhinni, hogy egyszer majd jobb lesz. Tudja az eszem, de a testem minden porcikája, a szívem minden dobbanása azt érzi, ez soha nem lesz jobb.
Holnap egy új nap, dolgozni kell mennem, fogalmam sincs hogy fogom kibírni. Nem akarom látni a szemekben a sajnálatot, nem akarok válaszolni a kérdésekre. Nem akarok semmit, csak magányosan ülni egy sarokban, és kibírni a holnapot....majd a következőt, és a többit. Azt akarom, hagyjon mindenki békén...Hisz majd azt mondják sajnálják és tudják milyen....Dehogy tudják....Már elfelejtették, már túl vannak rajta.....De én érzem...Most érzem...És nagyon fáj....
