2012. sze 02.

...egy pillanat műve

írta: Gray mouse
...egy pillanat műve

 Talán már egy év is eltelt azóta, hogy először láttam. Egy meleg nyári napon, kissé csapzottan lépett be a munkahelyem ajtaján. Az első pillanatban tudtam, aligha fogom egykönnyen elfelejteni ezt az arcot, ezt az férfit. Mert férfi volt a javából! Nem tudom mennyit vett észre a zavaromból miközben próbáltam elirányítani ahhoz az irodához amit keresett. Kifelé menet persze hosszan követtem a tekintetemmel, s annyit azért jóérzéssel könyvelhettem el, hogy az új kerékpáromra hosszú pillantásokat vetett. Persze jobban örültem volna, ha rám esnek ezek az érdeklődő pillantások, de hát ne legyek elégedetlen!

   Mivel elég sok a visszatérő látogató a munkahelyemen, így reméltem, előbb-utóbb őt is viszont látom. Persze közben próbáltam  kipuhatolni, ki is ő, de nem jártam sikerrel. Mígnem egyszer felfedeztem egy ismerősöm oldalán. Nagy volt az öröm, hisz legalább megtudtam a nevét, és mivel elég sok mindent elárul magáról az oldalán, így igen sok infóm lett róla. Az rögtön kiderült, hogy a zenei ízlésünk teljesen megegyezik. Ha jó zenét akarok hallgatni, akkor elég ha az ő megosztásai között keresgélek. Meglepően sok a mindkettőnk által kedvelt oldal, látszik a hivatkozásaiból, hogy egy gondolkodó, érző ember, aki nem szégyelli elmondani a gondolatait, kimutatni az érzéseit. Nagyon úgy tűnt, minden passzol, ő lehetne az, akit szeretnék közelebbről is megismerni. Külsőre is nagyon bejön, tetszik a lazasága, a félhosszú haja, tetszik, hogy ő is keróval jár, tetszik úgy ahogy van...

   Persze tudom, lehet ha fél órát beszélgetnénk, már máshogy gondolnám. Lehet, hamar rájönnék, túl korán, csak a kirakatot látva alkottam véleményt. Lehet így lenne, de végre van valaki akire nagyon kíváncsi vagyok. De nem tudom mit kellene tegyek. Talán beszélhetnék a közös ismerősünkkel? Talán egyszerűen bejelölhetném. Talán valami jópofát írhatnék az egyik megosztásához......Lehet lépnem kéne? ....Mert most van az a helyzet, hogy ha arra várok, hogy ő észrevegyen, akkor igencsak itt ülhetek a gép mögött az idők végezetéig! Hisz azt sem tudja ki vagyok! Azt sem tudja, hogy van valaki aki lelkesen hallgatja a zenéit, olvassa a gondolatait.....s vár valami kisebb féle csodára.....Vagy ide már nagy kéne???

Szólj hozzá