" Példaképem mindenki, akitől valaha is tanulhattam bármi követendőt vagy elvetendőt. Mindannyiuknak hálás vagyok. " - írta Fodor Ákos, és azt hiszem, ennél jobban nem lehet megfogalmazni ki is az ember példaképe. Mert nagyon nehéz lenne egy embert megnevezni. Vagyis biztos van aki talál magának egy idolt, s kitart mellette egész élete során. De többnyire ahogy mi változunk, úgy változik velünk az, hogy kire és milyen csodálattal nézünk fel.

    Gondolom mindannyian emlékszünk még azokra az évekre mikor mese, később regényhősök voltak rajongásunk tárgyai. Később már egy-egy pop - vagy rocksztárt bálványoztunk hatalmas odaadással. Bármit tett, bárhogy öltözködött, igyekeztünk rá hasonlítani, mindent elfogadtunk tőle anélkül, hogy megkérdőjeleztük volna a helyességét, vagy az értelmét. Aztán persze kinőttük ezt a lázas rajongást, és egyre nehezebben találtunk ilyen egyértelműen elfogadható, követésre méltó példaképet. Felnőtt fejjel azért ez már nem olyan egyszerű. Persze sok tiszteletre méltó ember van akit egy-egy tettéért, a stílusáért, az elveiért, személyiségünket alakítgató bölcs gondolataiért szeretünk és elismerünk, de nehéz egyértelműen kimondani, hogy ő a példaképünk.

    A kamaszkori rajongásból kigyógyulva az első olyan ember akire azt mondhatom felnéztem, és nagy tisztelője lettem, az bármi furcsa, Szinetár Dóra volt. Abban az időben, 19 évesen ment férjhez, és szülte meg a kisfiát. És az a gondolkodás, az a természetes hozzáállás ahogy ezt felvállalta, ahogy korát messze megelőzve gondolkodott és nyilatkozott az élet dolgairól, az nagy hatással volt rám. S valahol megerősített az én életem helytállóságában. Nagyra tartottam, és őszintén felnéztem rá, annak ellenére, hogy fiatalabb volt nálam. S később ugyanilyen csodálattal néztem Darnyi Tamást, és Egerszegi Krisztinát. Mindkettőjüknél túl mutatott a tiszteletem a sportteljesítményükön. Láttam és tiszteltem bennük az embert. Ahogy és amit mutattak magukból a külvilág felé. Persze mivel én nagyon messze estem a sportolás fájától, így igazából nem éreztem motivációt az ő követésükre, de mégis nagy tisztelőjük voltam, és sokat tanultam tőlük az emberről, a kitartásról, a magunkban való hitről. S persze sorolhatnék sok neves írót, bölcs embert akik gondolatai mind példaértékűek voltak számomra. De nehezen tudnék egyet kiemelni közülük. És azért ők elég megfoghatatlanok, elérhetetlenek  egy hétköznapi ember számára. Valahogy sokkal elérhetőbbek a köztünk élő, földi halandók, akikről úgy érezzük, kis túlzással, mi is lehetnénk olyanok. Persze pont azért nézünk fel rájuk, mert olyat nyújtanak nekünk, amire mi nem vagyunk képesek. Van bennük valami plusz, amiről úgy érezzük, mi is magunkénak szeretnénk tudni. Vagy a teljesítményt, vagy a tudást, vagy azt a bölcsességet mellyel az életüket irányítják.

     Ezért örülök a fent idézett mondatnak, mert azt érzem, én is sok-sok példaként előttem álló emberrel "találkoztam" életem során, és örülök, és köszönöm nekik, hogy hatottak rám, hogy hitem szerint jobb ember lettem általuk.....És még nincs vége....