Hosszú az az út amit megteszünk mire felnőtté válunk. S még hosszabb az ami felnőve előttünk áll. Egyáltalán nem mindegy hogyan indulunk neki. Sokfélék vagyunk, mindannyiunk élete rejt egy csomó titkot, csodát, könnyet és boldog perceket. Azt gondolhatnánk, mindannyian ugyanolyan eséllyel indulunk neki az életnek, de tudjuk, ez koránt sincs így. De ha igazán belegondolunk, be kell lássuk, bizony mindenki előtt ott áll a lehetőség...

   Megyünk az úton, és sorra belebotlunk apró kis kavicsokba. Van aki megbotolva benne sokáig nyalogatja a térdén esett sebeit, van aki egyszerűen arrébb rúgja, s van aki felveszi és jó messzire elhajítja. Van aki óvatos léptekkel igyekszik kikerülni, s van aki bátran sétál át rajtuk akár mezítláb is, nem fél, hogy felsérti a talpát. S van aki hazaviszi és egy üvegtálban gyűjtögetve gyönyörködik benne az elkövetkező években. S van aki fáradtságot nem ismerve dörzsölgeti, mígnem gyémánttá nem csiszolódik a kezében.

   S mire ezekből a kavicsokból ragyogóan tündöklő gyémántok lesznek, addigra az elszántan csiszolgató gyermek is felnő. Felnőve ő maga is legalább annyira beragyogja a környezetét, tündöklő fényével ugyanúgy kiemelkedik társai közül mint az apró kavicsból lett gyémánt.

    Ezek szerint bárki aki az útjába kerülő kavicsot elkezdi csiszolgatni, előbb után birtokosa lesz egy gyémántnak? Bár azt mondhatnám, hogy igen....De inkább gondolom azt, hogy ahhoz, hogy valaki megtalálja a sok kis apró kavics között a sajátját, azt amivel együtt csiszolódva elnyerik ragyogásukat, ahhoz bizony nyitott szemmel kell nézni a világot. Kitárt szívvel kell fogadni minden csodát ami körülöttünk van. Elég kitartással, olykor sok verítékes munkával kell nap mint nap csiszolgatni az apró kavicsot. S ez a látás, ez a szeretet és kitartás bizony nincs meg mindenkiben.....Sőt! Igen kevesek kiváltsága, hogy már gyermekként olyan akarattal, olyan gondolkodással, olyan tisztánlátással rendelkezzenek, mint sokan felnőttként sem fognak. Igen, kevesek kiváltsága, s még kevesebbeké akik felismerik magukban ezt a csodát, tudják ezt kezelni, sőt, tudatosan tudják irányítani az életüket. Úgy érzem, ezen kevesek fogják előrébb vinni a világot. Talán ők lesznek akik felnőve, kezükben s szívükben a gyémánt ragyogásával utat mutatnak majd az egyre inkább sötétben tapogatózó, fásult lelkű embereknek. Hiszek benne, hogy igazam lesz......Mindannyiunk érdekében!