Tudja, eljött a pillanat. Tudja, és fél. Fél, de örül is, hisz' olyan rég várt erre. Bármilyen hosszú is volt az út idáig, bármennyire próbáltak okosak s óvatosak lenni, mindketten tudják, egy pillanat alatt fog eldőlni minden. Mert bármit is írtak, bármennyit is beszéltek, csak a személyes találkozás az ami eldönti merre tovább.

   Tudja, hogy ő akarta, most mégis elbizonytalanodott. Jó lesz vajon a bizonyosság? Fel van rá készülve? Mert nincs visszaút! Valami történni fog....

  Lehet, valóra válik egy álom....Lehet, egy pillanat elég lesz, hogy minden kétséget kizárólag rájöjjön, akarja őt. Csakis őt akarja minden nehézséggel, minden bonyolult körülménnyel együtt. Egy pillanat elég lesz, hogy minden porcikájában érezze, nem vágyik egyébre, csak, hogy megérintse a kezét, és annyi hosszú év után újra érezze puha csókját az ajkain. Egy pillanat elég lesz, hogy minden kitisztuljon előtte, és a mámorító szerelem hosszú távollét után berobbanjon az életébe.

  Igen, tudja....Lehet, véget ér egy álom.... Lehet, egy pillanat elég lesz, hogy rájöjjön, nem érez többet mint barátságot. Barátságot ami nagyon fontos neki, egy barátságot, amit most elveszíthet. S fél....Fél, mert szeretné megóvni. Szüksége van rá, mert szereti, mindig is szerette. S most itt áll tele aggódással.... Mi lesz ha egy pillanat elég lesz, hogy az oly régóta dédelgetett álma darabjaira hulljon szét. Mi lesz ha nem marad utána semmi... Nem lesz miről álmodni, s talán Őt is elveszíti örökre.

 Tudja, de nem fordulhat vissza. Muszáj átélni ezt a pillanatot, bármi lesz. Az egyhelyben topogás nem vezet sehova....Már megérett a kapcsolat a bizonyosságra. Még mielőtt valamelyikük elindul valami felé, miközben a másik valahol lemarad. Hite szerint ez egy közös út...Bármerre is vezet, szeretné ha együtt tennék meg...Legyen az szerelem, vagy legyen az barátság, mindketten egyfelé kell menjenek. Reméli, a pillanat mindkettőjüket ugyanarra az útra fogja vezetni.....Bármelyik is legyen az.....