" Bélyeget gyűjtöttem. Papa hozott egyszer egy kilót. Azóta nem gyűjtök bélyeget. "

 Valahogy így vagyok én is az idézetekkel. Szerettem őket. Olvasgattam, keresgéltem bölcs emberek vicces vagy éppen mélyre szántó gondolatait. Huszonéves koromban különösen fontosak voltak számomra ezek az idézetek. Segítettek az útkeresésben, a személyiségem kialakulásában. Szívesen idéztem másoktól, és szívesen választottam mottómul általam nagyra tartott emberek bölcsességeit.

   Később alábbhagyott ez a lelkesedés, már kevésnek éreztem egy-egy mondatot, egy-egy töredéket. Figyelmem a kiragadott részletekről az egész felé irányult. A bölcs gondolat feltétel nélküli elfogadása helyett egyre inkább a sorok között keresgéltem, elkezdtem mögé tekinteni, más nézőpontból megvizsgálni az adott témát. Már akár megkérdőjelezni is képes voltam a gondolat helyességét. De azért még mindig örültem ha rátaláltam egy gyöngyszemre, és jó érzés volt ha egy idézetben visszatükröződni láttam a saját érzéseimet, elveimet.

  Aztán egyszer "kaptam egy kilót"....Másnap egy másik kilót....S azon kaptam magam, hogy minden nap kilószámra zúdulnak rám a magvas és a magnélküli gondolatok. Tetszik vagy nem, elárasztott az idézetek, hatalmas életbölcsességek tömkelege. S már nem gyűjtöm az idézeteket....

   Figyelmemet inkább az emberek saját maguk által megformált gondolatai felé irányítom. Mert azok épp olyan bölcsek és épp annyira megérintenek mint az unalomig ismételt idézetek. Azokról az érzelgős, közhelyekkel teletűzdelt, ráadásul időnként a valóságtól teljesen elrugaszkodott mondatokról nem is beszélve. Még akkor is ha az emberi mondat nem olyan ékesszóló, akkor is ha kicsit suta és kusza, akkor is többre értékelem mint az örök boldogságról és a világot megváltó mosolyról szóló gondolatokat. Persze tudom sokan szívesen olvassák és szívesen népszerűsítik hírességek idézeteit. Tegyék saját és mások szórakoztatására, mindenkinek szíve-joga, s akinek nem tetszik majd nem olvassa.

    Csak közben érdemes elgondolkodni.....Néha olyan jól tud esni az embernek egy jó kis paprikás krumpli a sok gyorsfagyasztott gordon blue után....Még akkor is ha fáradtságosabb elkészíteni, és nem is olyan elegáns.....de a miénk!