Itt a tavasz.....Minden évben ámulatba ejt, ahogy pár nap alatt kizöldül a természet. A  tavasz korai hírnökeként sárga ruháikban pompázva, illatos nárciszok vonzzák a tekinteteket a járdaszéli virágágyásokra. A virágba borult fák között sétálva jóleső  melegség járja át a kopár téli hónapok után a szépre különösen fogékony lelkünket. Körülöttünk, s önmagunkban is apró jelek sokasága biztosít arról, itt a tavasz!

   Ugyan már régen elkezdődött az idei év, de számomra mindig a tavasz az, ami egy új év, egy új korszak kezdete. A tél nekem mindig a túlélést jelenti....Ki kell bírni....S mikor eljön a várva várt jó idő, mikor a rügyek kipattanva színes virágaikkal jelzik a tavasz beköszöntét, az én szívem is kinyílik. Ledobja magáról a biztonságot nyújtó burkait, és optimistán néz a reá váró napfényes világra. Érzi, hogy a tavasz valami új dolog kezdete, hiszi, hogy valami csodás dolog vár rá az elkövetkező évben. Reméli, hogy a napsugár ami most oly' kellemesen melengeti a szívét, s ami új reményeket ébreszt a lelkében, elég erőt nyújt neki a rügyek virágba borulásához. Hiszi, hogy elég erős lesz, és a bolondos, tréfás kedvű áprilisi szelek , és a májusi fagyok sem tudják kedvét szegni, s nem ítélik idő előtti pusztulásra a ragyogásra született virágszirmokat.

  A szívem tele reménnyel és várakozással, vajon mit hoz számomra ez az év? Talán egy új munkahelyet? Talán egy szebb otthon teremtésére ad esélyt?  Lehet megérint a szerelem, vagy egy kedves ember barátsága lesz az ami megszépíti ezt az évet? Reményeim a gyermekeim sorsának jobbrafordulására válnak valóra? Esetleg lehetőséget hoz egy könnyebb élet megteremtéséhez? Vagy ilyen sorsfordító események helyett sok kis apró csodával szépítik meg az életemet az elkövetkező hónapok?

  Nyitott szívvel, változásra vágyva nézem az ébredező tavaszi tájat, s izgalommal átitatott kíváncsisággal várom, mit hoz a holnap.....