„A dongó fizikailag nem lenne képes repülni, de a dongó ezzel nincs tisztában, úgyhogy továbbra is repül.”  /  Mary Kay Ash

   Az ember tisztában van a fizika törvényeivel, de legyőzve azt mégis repül....S minden tiszteletem az övéké!

  Városunk két elszánt fiatalembere elhatározta, hogy Kvasz András tiszteletére motoros siklóernyővel körberepülik a határmentén Magyarországot. Nem kis dologra vállalkoztak. Már az út megszervezése, támogatók keresése sem volt könnyű feladat, hisz nem üzletemberek, nem is akartak ebből üzleti vagy politikai kérdést csinálni. Csak repülni szerettek volna, teljesíteni egy maguk által kitűzött célt. Úgy, hogy közben ne kelljen eladni magukat, ne kelljen belemenni olyan helyzetekbe, ami idegen tőlük. A mai világban nem egyszerű kitartani elvek mellett ha valamit el akar érni az ember. Sokszor kénytelenek vagyunk megalkudni az előrejutás érdekében. De ők megtalálták az egyensúlyt önmaguk és az elvárások között. S elindultak........

  Az egész város rájuk figyelt, izgultunk értük amikor látszott, hogy az időjárás bizony nem fogadta kegyeibe őket. Féltettük őket, hisz azért dongó módjára repülni hosszú-hosszú kilométereken át, még jó időben sem kockázatmentes. De ilyen viszontagságos időjárás mellett pláne nem az. Féltettük őket az esetleges kudarctól, hogy feladni kényszerülnek a tiszteletkört. De nem...Ők repültek, csak repültek elszántan tovább. Bizonyítva maguknak, bizonyítva mindannyiunknak, hogy ha az ember valamit nagyon akar, akkor azt véghez lehet vinni, jöjjön bármilyen nehezítő akadály útközben. És mi csodálattal figyeltük őket, s büszkék voltunk rájuk, a mi "fiainkra"! Mert bizony mind magunkénak éreztük ezt az utat. Végre történt valami itt Békéscsabán ami nem osztotta meg az embereket. Politikai , társadalmi hovatartozástól függetlenül, egy emberként szorítottunk értük!

  Gratulálunk, és köszönjük nektek fiúk!!!