2011. aug 12.

Elindultam...

írta: Gray mouse
Elindultam...

 

....a világhírnév felé! :) Jó, jó...ezt egy pillanatig sem gondoltam komolyan, de valami megmozdult. Olvassák az írásaimat, és vannak akiknek még tetszik is. Legalábbis azt mondják. :)

   Furcsa érzés, nehéz is meghatározni mi jellemzi az utóbbi napok hangulatát. Persze elsősorban az öröm. De ott van mellette a zavartság, a bizonytalanság: ezt akartam? Tényleg érdemesek ezek a gondolatok arra, s vajon jók annyira az írások, hogy megosszam az emberekkel? Szabad ennyire kitárulkozni idegen emberek előtt? És érdekelheti ez az embereket? Hiszen aki volt hasonló helyzetben, vagy úgy gondolkodik dolgokról mint én az minek olvasná? Hisz átélte, érzi, tudja e nélkül is. Aki pedig nem érti, nem érzi az pláne minek olvasná?! Kívülállónak nem tudom mit adhatnak ezek a gondolatok....Még ha vicces lennék! De ezek csak egyszerű hétköznapi történések, érzések, gondolatok "papírra vetve". És ez nem álszerénység részemről. Csak magamból indulok ki. Én ha blogot olvasok, azt szeretem ha humoros, érdekes....Nagy-nagy kedvencem Lustanyu . Hát azt értem Őt miért olvassák az emberek! Senki ne értse félre, nem hozzá akarom hasonlítani magam, hiszen ő profi, én meg csak úgy írogatok.   Mikor elkezdtem írni, nem is tudtam miért teszem. Éreztem, hogy ez kell nekem, hogy elmondjam, hogy kiírjam magamból....csak úgy magamnak. Persze biztos titkon reménykedtem benne, hogy talán más is elolvassa, de igazából nem ez volt a cél. Egy ismerősömmel való kellemes beszélgetés után nem hagyott nyugodni egy érzés. Azt éreztem, szeretném ha elolvasná az írásaimat. Nem volt rá konkrét okom, csak éreztem, hogy szeretném. Ma már tudom, mint általában a dolgok, ez sem volt véletlenül.

  Elolvasta...tetszett neki. Tagadhatatlan, jó érzés volt tudni, hogy olvasta s persze az is, hogy értékelte. De még mindig nem éreztem azt, hogy akarom a nyilvánosságot....Teltek a napok-hetek, az ismerősöm hite bennem, a biztatása engem is magával ragadott.... s egyszer csak azt vettem észre, hogy itt ülök a monitor előtt és kellemes izgalom járja át a lelkem mikor látom, hogy az emberek lájkolják az egyik bejegyzésemet. Aztán egy másikat, majd még egyet....

  S most itt ülök kicsit zavartan, kicsit bizonytalanul, de azt hiszem be kell lássam, örülök, hogy olvastok!!!  Még akkor is, ha van aki legyint az első pár sor elolvasása után és továbbáll. De ha már egy emberben elindít valamit egy írásom, azt hiszem akkor már nem írtam hiába.......S már különben sincs visszaút. A kissé talán meggondolatlan barátom kiengedte a palackból a szellemet, s az bizony megízlelve a szabadság ízét, már nem vágyik vissza! :-)

 

Szólj hozzá