2011. ápr 14.

Ellenségem ellensége nem barátom nekem

írta: Gray mouse
Ellenségem ellensége nem barátom nekem

   Az emberek még mindig tudnak meglepetést okozni. Van valaki, akinek a munkája és a viselkedése is minősíthetetlen, és ezt a többség hasonlóan gondolja. Vagyis eddig így gondolták, többször háborodtak fel miatta. Hogy miért a múltidő? Nos, pár hete felmerült, talán el fogják bocsátani a munkahelyéről. Persze nem fegyelmivel, amit ugyan már simán kiérdemelt volna, hanem jó kis végkielégítéssel. Igazán nem lehetne oka panaszra, hisz hónapok, sőt évek óta erre várt. Vagyis csak ezt mondogatta, de a jelek szerint csak vagdalkozott a szavakkal, gondolván, ő úgyis nélkülözhetetlen. Kiderült, nem az!

   Most, hogy komolyra fordult a dolog, persze már fél és kapaszkodna mindenbe. Játssza a mártírt, sajnáltatja magát, mindenkit okol a kialakult helyzet miatt, de még mindig nem jut eszébe kicsit magába nézni, esetleg kicsit jobban dolgozni.

És az emberek sajnálkoznak....Nem , nem miatta, nem azért mert hiányozna a "munkája", hanem azért mert úgy gondolják, akit a főnök ellenségnek tart, azt nekik védelmezni kell.S ami a leginkább idegesít ebben a dologban, hogy ezzel a hozzáállással úgy tűnik egy kalap alá veszik azokkal akiket szintén elbocsátás fenyeget, pedig ők rendesen végezték a munkájukat, intelligens ember módjára bánnak az emberekkel. Őket tényleg lehet sajnálni, értük érdemes kiállni és jogos a felháborodás az őket ért meghurcoltatásért. De könyörgöm! Vegyük már észre a különbséget! Azért mert ugyanaz az ember hozta mind a két döntést, még nem kéne egy kalap alá venni a két esetet.

 De az emberek elvakultak. Elfelejtik a mondást, mely szerint : "Ellenségem ellensége nem barátom nekem!". Nem értem, és nagyon igazságtalannak érzem a kialakult helyzetet. Ez az össznépi sajnálkozás egyenes szembeköpése a becsületes munkának, a jóindulatnak, az emberségnek. Csalódott vagyok....sokadjára!

Szólj hozzá