Messziről látta, ahogy próbál visszajutni az aszfaltra. Kerekesszékének kereke lecsúszva a virágágyásba, többszöri próbálkozásra sem engedelmeskedett. Figyelte az arcát, azt gondolta dühöt, csalódottságot, segítségkérést fog látni a szemében. De nem... Csak a beletörődést, a közönyt látta. Majd lesz valahogy- gondolhatta, hiszen jó ideje már csak erre tud gondolni. Jóindulatot és megértést már régóta nem vár senkitől. Magára hagyva próbált újra és újra visszatérni a járható útra, de egyedül nem ment.  Sokan eltekertek mellette, talán fel sem tűnt nekik, hogy bajban van. Talán észre sem vették, hisz piszkos, szegényes ruhája, ápolatlan külseje és illata már ösztönös ellenállást vált ki az emberből. Nem akarják meglátni, nem akarnak szemkontaktust, nem akarnak kéregetést, majd epés megjegyzést hallani. Hát védekezve úgy tesznek, mintha nem is látnák....    

  Nem vagyok büszke rá, de én is elmentem mellette. De pár méter után mégis visszafordultam. Odamentem hozzá, és egy egyszerű mozdulattal, visszasegítettem az útra. Két perc sem volt az egész. Megköszönte, és gurult tovább. 

 Néha ilyen kevés is elég. ... Van, hogy többet is tehetünk. Ha van rá lehetőségünk és van bennünk szánalom vagy jószándék. Lehet őket pénzelni, etetni, ruházni, vagy épp felkarolva szállást, esetleg munkát adni. Lehet hinni benne, hogy vissza lehet őket egy határozott mozdulattal állítani a normál kerékvágásba. Igen, minden tiszteletem azoké, akik ebben hinni tudnak, és tesznek is ezért. Nincsenek sokan....

 De van, amit nekünk, a kevésbé megértőknek is meg kell tennünk. Akkor is, ha tudjuk, nagyrészt önhibájából került valaki emberhez méltatlan helyzetbe. Akkor is, ha italtól bűzlik, akkor is ha ápolatlan és mogorva.  Akkor is ha tudjuk, a családja, a gyerekei élete ment esetleg tönkre az ő viselkedésük, felelőtlenségük miatt. Mert sajnos ez a helyzet sosem egy emberről szól. Minden sors mögött ott állnak a szülők, testvérek, feleség és gyerekek. Mind-mind egy lelkifurdalással küzdő, sebzett ember lett, aki próbált segíteni, de nem sikerült, s feladták...van, akit nem lehet megmenteni.  Igen, többen vagyunk akik már nem hisznek a segítség erejében. De van, amit nekünk is meg kell tennünk...Járjunk nyitott szemmel, és meg fogjuk látni ha szükség van ránk...