2016. júl 08.

Előttem a vízözön

írta: Gray mouse
Előttem a vízözön

  Riadtan húzta vissza a lábát a vízből. - Jaj, ez nagyon hideg! - rázkódott meg csalódottan. De nem adta fel. Lépcsőfokról lépcsőfokra haladva barátkozott a Balatonnal. Mikor az utolsó lépcső is elfogyott, pipiskedve próbált beljebb menni. Nagyon lassan, araszolva, óvatosan locsolgatta magát a hideg vízzel, míg végre bele mert mártózni. Egy pillanat hidegrázás után már átadta magát a kellemesen simogató élménynek, ahogy a forróságban enyhülést hozott a pár perce még ijesztően hideg víz..... Épp elmélázva tekintett a messzeségbe, mikor harsány nevetésre figyelt fel. Fiatal társaság szaladt a parton és ugrott be a tóba, mit sem törődve a hideggel, a veszéllyel és a strandolók véleményével. Önfeledten lubickoltak a fodrozó vízben, és a boldogságban....

  Ilyen az élet....Az emberek egy része végig óvatoskodja az életét. Lépésről-lépésre, megfontoltan él. Azt remélve, hogy így minden kellemetlenségtől megóvja magát....Míg a másik fejest ugrik az ismeretlenbe, élvezve a pillanatot. Az óvatosabbak értetlenül, néha irigykedve nézik a bátran fejest ugrók táborát. Érzik, hogy napokat, éveket hagytak veszendőbe a megfontoltságuk miatt. De megnyugtatják magukat, hogy legalább elkerülték a tragédiákat is. Mert mind tudunk példát, mikor a felszabadultság tragédiába torkollott. 

   Nem tudom melyik a jobb. S azt sem, hogy van-e választásunk. Vagy eleve eldöntetett, milyen vérmérséklettel éljük az életünket? Milyen személyiséggel születünk, hol, milyen közegben szocializálódunk, nem igazán függ tőlünk. Gondolhatnánk, hová, milyen családba születünk, eleve meghatározza az élethez való viszonyunkat. De egy családon belül sem egyforma az emberek habitusa. Vajon mi határozza meg, óvatosan, vagy a pillanatnak élve éljük az életünket? S vajon változtathatunk rajta hosszútávon? Vagy jobb ha elhisszük, nem ok nélkül vagyunk épp olyanok, amilyenek?.

  Olykor vágyom másmilyennek lenni. Fejest ugrani a Balatonba és az életbe egyaránt... Van, hogy meg is teszem... De a vége többnyire fejfájás... S még örülhetek, hogy a nyakam nem töröm a fene nagy vakmerőség közepette...

   

Szólj hozzá