- Miért nem adsz neki egy esélyt? - kérdezték értetlenül. - Mert nem akarom. - szólt az egyszerű válasz. És tényleg ennyi az oka. Már nem akar esélyt adni csak azért, mert őt akarják. 

   Hosszú ideje kitart a döntése mellett, hogy csak akkor megy bele egy kapcsolatba, ha majd egymást akarják. Ha majd érzi....Hát egyedül is van jó ideje! A sors gonosz játéka, hogy jó ideje nem talál viszonzásra a nagy " akarat " . :)))  

   Hát, igen....Talán át kellene értékelje.... Talán esélyt kellene adnia....Talán lejjebb kellene tenni azt a lécet, és hagynia kellene magát meggyőzni....szeretni...kényeztetni...  Talán... És utána? 

   Talán idővel, az igaznak hangzó szép szavaktól megenyhült szíve, viszonozná az érzéseket. Talán megszeretné, még az is lehet, hogy jobban a reméltnél. Szeretetre vágyó lelke elhomályosítaná a nem tetsző dolgokat. Talán legyőzné az ellenérzést, az esze legyőzné a szívét....Talán. Egy ideig. S utána?

Na igen...nagyon jól tudja mi jönne utána....Kiábrándultan verné a fejét a falba, hogy hagyta magát meggyőzni. Ott állna értetlenül, miért nem hallgatott a megérzésére? Mert előbb-utóbb rájönne, hogy nem volt ok nélküli az ellenérzése. Amikor a rózsaszínű köd oszlásnak indulna, egyre élesebben törne rá a régi érdektelenség. Majd nem is maradna más...

Ezért kitart a hite mellett, és vár....Vár a számára tökéletesre, akivel egymást akarják....Aztán persze jön majd valaki, akit  ő akar, és már nem fog agyalni....csak megy a saját bolond szíve után....