2014. dec 27.

A pokol tornácán

írta: Gray mouse
A pokol tornácán

   Éles vonatkürt törte meg a meghitt, csendes karácsonyi vacsorát. Az embereken végigfutott a jeges borzongás, majd sorra vették szeretteiket, és elhessegetve minden rossz érzésüket, folytatták az ünnepi lakmározást. 

   Csak egy fiatal lány lelke nem tudott megnyugodni. Érezte, hogy baj van. Egy pillanat elég volt, hogy megértse az alig pár perce hallgatott dalt, értelmet kapjon a pár nappal ezelőtti üzenet, megértse az utóbbi hetek fáradt pillantásait. A remény hajszálvékony sugarába kapaszkodva, eszeveszetten rohant hozzá, hogy rémült szíve megnyugodjon az ölelésében. Rohant, hogy elmondja mennyire szereti, és szüksége van rá, nem hagyhatja itt.... Rohant.....de elkésett. 

   Rohangáló árnyak között, mozdulatlanul állt a pokoli sötétben. Szavak nélkül is tudta, az ő anyukája volt...Zokogástól rázkódó teste nem érezte a kemény mínuszokat. Nem tudta meddig állt dermedten, mikor egy kéz átölelte és hazavezette...-.Már nincs mit tenni...- mondta fáradt, meggyötört hangon.

  Mázsányi súllyal a lelkén dőlt az ágyra. Nem értette....Miért tette? Hogy hagyhatta magára milliónyi kérdésével? Ennyire haragudott rá? Melyik mondata késztette erre a döntésre? Miért büntette ennyire? Hisz tudhatta, hogy hátralévő életének összes karácsonyát beárnyékolja ennek a napnak a történése: Tudhatta, hogy soha nem múló fájdalom és ezernyi soha meg nem válaszolt kérdés telepedett a lelkére ezen az átkozott órán. Mi volt az,ami nem hagyott számára más kiutat? Hisz mindig van más választás...Ennél bármi jobb lett volna...Együtt megoldották volna.  Hisz tudhatta, hogy fontos neki! Akkor is, ha dacos kamaszként ezt nem is mondta ki. De egy anyának ezt tudnia kell! Szavak nélkül is! Vagy ő nem is számított? Ő nem volt annyira fontos? Hiszen egy anya nem tesz, nem tehet ilyet a gyerekével....Egy anya soha nem adhatja fel!

jan-11-12_074-4-kk.jpg

Szólj hozzá