Ragyogó napsütésben, városunk forgalmas kereszteződésében többen kaptuk fel a fejünket, mikor egy igen mutatós autó, a fékcsikorgását is túlharsogó lüktető zenével törte meg a délutáni csendet. Nem lehetett nem észrevenni a korosodó férfi elégedettségét, hogy minden tekintet rá szegeződik. Beleolvadva bőr ülésébe, elegánsnak gondolt mozdulattal pöckölte el a cigarettavéget az út közepére. Szoláriumbarna könyökét tovább süttette a napon, míg ujjai a kocsi ajtaján táncolva követték a dübörgő zene ritmusát. Pásztázó tekintete alaposan végigjárta a várakozó tömeget, mígnem széles mosollyal az arcán le nem ragadt egy fiatal lány melleinél. A lány zavart mosollyal viszonozta a megkülönböztető figyelmet, majd megörülve a zöld lámpának, vissza sem nézve sietett át az úton, magán érezve a férfi követő tekintetét. Átérve az úton nem tudtuk megállni mosolygás nélkül, ahogy padlógázzal elindul a meseautó, benne egy elégedett férfival, amiért elnyerte egy fiatal lány mosolyát. Bár ha kicsit is figyelt volna az egóján kívül másra is, tudná, hogy ez a lány nem rá, hanem rajta mosolygott... De őt talán ez nem is érdekli. Már megszokta, hogy eléri amit akar. Mások figyelmét, mosolyát. A mutatós autó mindenki figyelmét felkelti, vannak nők, lányok, akikét különösen ...Biztos van amikor a mosoly tényleg neki szól...Amikor rá, és nem rajta, a viselkedésén,  kéjsóvár tekintetén, az autójában megtestesített férfiasságán mosolyognak. De mikor fiatal lányok mosolyát látva, büszkeségtől dagadó mellel, elégedettség érzésével tapos a gázra, olyankor sem kellene elfeledni, egyszer ki kell szállni abból az autóból...