Tanulság az mindig van...Persze van, hogy semmi újat nem tudunk meg, csak felfrissül a tudás. És olyankor verhetjük a fejünket a falba, hogy miért hagytuk magunkat elbizonytalanítani. Miért nem hittünk abban, hogy nem véletlenül gondoljuk azt, amit?

   Mindig is hittem abban, hogy a szerepek nem véletlenül lettek úgy kiosztva, ahogy. Elég határozott elképzelésem volt, kinek mi a "dolga". De mivel úgy tűnt ez nem működik, hát gondoltam, miért ne legyek rugalmasabb? Annyira mondják, hogy bátornak kell lenni, már a női - férfi szerepek összemosódtak, stb.  Gondoltam, miért ne? Mi vesztenivalóm van? ... Hát....volt! ... De ahelyett, hogy nagyon elemezgetném a tanulság árát, inkább megígérem, hogyha valaki nekem még egyszer az életben azt mondja, hogy legyek bátor, és lépjek én, akkor azt szájonvágom!  Na jó, azt azért nem. :))) ...De hogy többé nem engedek a saját szerepemből, az biztos. És most ne tessék azzal jönni, hogy egy pofáraesés ne vegye el a kedvem! Való igaz, a pofáraesés sebei meg fognak gyógyulni. Talán lehetne tovább próbálkozni, biztos van akinél működne, de ő tuti nem az én emberem, Azt már határozottan érzem, a FÉRFI, az a férfi aki nekem való, nem várja el, hogy más legyek mint ami vagyok. Nem várja el, hogy olyat tegyek ami kételyekkel teli. Nem akarja, sőt, nem is hagyja, hogy átvegyem a szerepét.....És ez hatalmas megkönnyebbülés. Így utólag azt mondom, nem volt hiábavaló ez a tanulság....Már teljes bizonyossággal érzem, nem rajtam múlt....Hát nincs más dolgom, mint nyitott szívvel, kényelmesen hátradőlve várni...Mert NŐ vagyok!