Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy ellentmondjak neki. Ugyan meglepő volt egy férfi szájából hallani a magunk közt gyakran emlegetett jelzőt. Na de miért is ne lehetnének időnként önmagukkal szemben is kritikusak, ha már rólunk, nőkről olyan könnyen mondanak véleményt.

    Persze tudom, nem egy meggyőződéssel teli vélemény volt ez, egyszerűen nekem akart imponálni vele. De mindezek ellenére, jólesett. Mint ahogy jó volt látni az arcán a meglepődést is, hogy nincs barátom, sőt, igazán számításba jöhető érdeklődő sem. S be kell vallani, jó volt hallani, hogy ő ezt nem hiszi el, mert amilyen kedves és csinos vagyok, tolongania kellene a férfiaknak körülöttem. Tudom én, hogy ez igen erős túlzás, és persze a mosolyom ennek is szólt. De a lényeg, hogy jobb kedvem lett tőle, és mivel régóta vágyom már arra, hogy egy férfi mosolyt varázsoljon az arcomra, hát értékeltem is kellőképpen. Csak zárójelben jegyzem meg, ez igen keveseknek megy. Valahogy a könnyfakasztáshoz jobban értenek.

    Miután ilyen könnyedén közös nevezőre hoztuk a véleményünket a férfiakról, próbáltuk megfejteni, mi a baj velem. Persze nem sikerült, mert én nem akartam kiteregetni a lapjaimat, ő pedig igazi férfiként nem akart megbántani, Hát abban maradtunk, nem velem, hanem a férfiakkal van a baj. Ez igen kedvemre való összegzés volt, így nem is feszegettük tovább a kérdést. De szerintem mindketten tudtuk a választ...Mindig van fiatalabb, szebb, okosabb, kedvesebb, mosolygósabb, vagy épp butább, izgalmasabb, kihívóbb, s persze egyszerűbb. Arról nem is beszélve, hogy mindig van akinek nincs kisgyereke, viszont van lakása, jó esetben még pénze is. Mindig van más(ik) választás....Kinek-kinek igénye szerint. És igazuk van, hogy élnek a válogatás lehetőségével. Persze ez mit sem változtat a tényen, hogyan vélekedünk a férfiakról...nagy-nagy egyetértésben.

  Azt hiszem, ilyenkor illik azt mondani, hogy a jelenlévők - jelen esetben olvasók - kivételek! :))) Hát legyen úgy!