Mondd, nem félsz mikor látod, hogy egyre jobban omlik a maga köré épített fal?...Amikor szivacsként issza minden mondatod?...S mikor kezd magára találni a szavaidtól?...És mikor hosszú évek szürkesége után a szemed előtt kezd kivirulni?...  Mikor látod rajta, mennyire vágyik a figyelmedre? ...És mikor a szemébe kezd visszatérni a csillogás?... Nem félsz mikor a bőrödön érzed az életre kelt csókjait?  S mikor érzed, hogy beleremeg az érintésedbe?...Mikor a teste minden gátlása ellenére kezd kitárulkozni előtted, hogy összeolvadva veled, elérhetetlennek tűnő magasságokba repüljetek?...Mikor látod, mennyire szeretné már maga mögött tudni az összes félelmét, hogy végre felszabadultan éreztethesse veled mindazt a vágyat amit érez mikor hozzáérsz?...Mikor tudod, hogy semmit sem szeretne jobban, mint  elmerülni az ölelésedben? ....Mikor szeretné végleg legyőzni a gátlásait, és végre adni, örömöt szerezni neked?....S mikor látod a rettegést a szemeiben, hogy lehet, már nem lesz rá alkalma ?

   Mondd, nem félsz mikor tudod, hogy minden gondolatában jelen vagy?... Ha eszedbe jut, hogy mennyire fontos vagy neki? .. Mikor látod rajta, mennyire örül neked?...Mikor tudod, hogy hálás a sorsnak azért, hogy kapott egy újabb esélyt, hogy jobban megismerjen?...S mikor látod a kétségbeesést a szemeiben, mert nem tudja, hogyan segítsen?...Mikor átjárja lelkét a félelem, hogy vajon lát-e még?...Mikor tudod, hogy a saját szívét is összetörné ha kérnéd, csak, hogy megóvjon téged?... Mikor minden nap te vagy az első, és az utolsó gondolata?... Mikor nincs ereje lemondani rólad, bármennyire is tudja, hogy azzal tenne jót? ...Mondd....nem félsz?