Az öreg parasztház vastag falába vájt átjárót mindkét oldalról ajtó takarta. A kislány számára tökéletes rejtekhely volt, ha kis nyugalomra vágyott a gyerekzsivajtól hangos nyári napokon. Nosztalgiával gondolt vissza azokra az időkre, mikor vidéken töltötte a nyári szünetet.

    Csöppnyi lányként izgalommal vegyes csodálattal nézte az akkor még hatalmasnak tűnő ajtót. Sohasem látta, hogy valaki bemenne rajta. Mikor a kíváncsisága legyőzte a félelmét amit az ismeretlen iránt érzett, pipiskedve belekapaszkodott a kilincsbe. Törékeny, aprócska lányként nagy feladat volt a kilincset lehúzni, de erejét megsokszorozta az izgalom, hogy vajon hova vezet az a titokzatos ajtó. Mikor végre sikerült kinyitnia, az ajtó nyikorogva engedett egy szűk kis rést a bekukucskálásra..

  A kislány szíve egyre hevesebben kezdett dobogni, nagy izgalommal belesett a résen. Igen meglepődött, mikor egy újabb ajtóval találta szembe magát. Elképzelni sem tudta mi lehet mögötte, de biztos volt benne, valami csodálatos dolog, ha már két ajtó is védi. Akárhogy is próbálta, azt az ajtót már nem tudta kinyitni. De nagyon megtetszett neki az a kis rejtek, ahol magára csukva az ajtót, egymaga lehetett. A sejtelmes félhomályban, a rejtélyekkel belengett kis zug tökéletes hely volt ábrándozni. Sokáig remélte, hogy kinyílik majd a másik ajtó, sokszor elképzelte milyen lesz, amit ott talál. De egy idő után már meg is feledkezett róla. Akkor már csak maga a hely, az ott átélt érzések számítottak. A titokzatosság izgalma, az, hogy csak ő tudja mi jár a fejében a két ajtó közé zárva. Órákig elmerengett, fantáziáját szélnek eresztve, álmokat kergetve....

    Azóta már tudja, mi van az ajtó mögött... A csoda, amit remélt, elmaradt...Azóta már tudja, nem érdemes sürgetni az ajtók kinyitását....Sokkal jobban szereti a várakozás izgalmát, szereti a reményt, hogy talán valami csoda van az ajtó mögött....Ha tehetné, a végtelenségig elidőzne ebben a lázas izgalomban, a sejtelmes félhomályban...Így, a két ajtó közé zárva, jól érzi magát....