Nem, ezt nem akarja....Olyan sok idejébe telt mire kibogozta az összekuszálódott gondolatait, érzéseit. Mire azt hitte végre minden a helyére került, megint ugyanott tart. Újra egy hatalmas káosz van a lelkében, a fejében. Sokszor nem tudja mit akar....Van, hogy nyugalmat...Élvezni a gondtalan egyedüllétet, a vele járó szabadságot, egy majdani új szerelem lehetőségét, az álmokat egy szebb jövőről. Igen, sokszor azt érzi, tökéletesen elégedett ezzel a nyugodt élettel....Aztán van, mikor szenvedélyre vágyik....Élvezni a lázba hozó pillantásokat, az éjszakába nyúló beszélgetéseket és a forró ölelések perceit.....Igen, sokszor bizonytalan, mit is akar igazán.

   Egy biztos, ezt nem akarta....Megint itt áll tanácstalanul, mi ez az egész? Egy véletlen találkozás, pár perces ártatlan beszélgetés újra összezavart mindent. Pedig semmi olyan nem hangzott el ami miatt fájni kellene a fejének. Semmi olyan ami bármilyen folytatásra utalna. Ez a káosz csak a saját lelkében van, önmagával vívja a harcot. A képzeletével, a fantáziájával, az álmaival és a vágyaival kell újra megküzdenie. Egy képzeletbeli szép folytatás lehetőségével.....Amiről egyértelműen tudja, hogy kártyavárként omlana össze....Igen, az esze tudja.....De mégis valamiért újra és újra felmerül benne a kérdés: biztos??? Miért ne lehetnének ők a kivételek? Miért ne lehetne ez egy újkori Hamupipőke történet? Persze a válasz benne van a kérdésben....Azért, mert az élet nem mese....

   Tudja ő ezt!!! Nagyon is tisztában van vele. S azt is tudja miért nem akarja tovább álmodni a történetet. Tudja....De akkor miért érzi megint ezt a zűrzavart???