Korunk egyik felkapott kifejezése a hatékonyság. Az élet minden területén igyekszünk jól működő, hatékony megoldásokat találni. Nincs is ezzel semmi baj, sőt dicséretes ha az ember igyekszik mindent a legjobban csinálni.....Na de vajon át kell lépni minden határt, figyelmen kívül lehet hagyni az emberek jóérzését, ki kell használni az együttérzésüket? Ha igazán hatékonyak akarunk lenni, valószínű nem lehetünk szégyenlősek!

   Rövid időn belül két olyan helyzet részese lettem, ami a szememben már átment pofátlanságba. Persze belátom, mind a két eset roppant hatékonynak bizonyult, jól ki lettek találva. De bennem elég rossz érzéseket keltettek.

  Az egyik még jóval az ünnepek előtt történt. Kaptam egy kisebb névre szóló csomagot, melyben karácsonyi üdvözlőlapok, képeslapok voltak. Igazán szépek, és az eszmei értéküket mindenképp növelte az, hogy sérült emberek által, szájjal festett képek voltak rajta. Először nem tudtam elképzelni, miért, kitől kaptam őket. Persze mikor megláttam a csekket, már kezdtem sejteni. Majd elolvasva a mellékelt levelet, rá kellett jönnöm, egy ügyes üzleti húzás részese lettem. Valamikor régebben utcai adománygyűjtőknél vettem ilyen képeslapot, és én naiv megadtam a címem, mint adományozó. Mivel már nem lehet az utcán gyűjteni, így postán keresztül próbálkoznak. Elküldik a képeslapokat, ha akarod elküldöd a csekken az árát. Ha nem akarod, megtartod ingyen a képeslapokat....S együtt élsz a lelkiismeret furdalással, hogy nem vagy képes segíteni nehéz sorsú embereken, s mellé még ingyen meg is tartod a lapokat...Hozzáteszem, nem nagy összegről van szó, ezres nagyságrendről beszélünk. Igazából nem vágott a földhöz, mert mondanom sem kell, elutaltam a pénzt. Bár első indulatomban azt gondoltam nem teszem, mert pofátlannak, az emberek jóhiszeműségének a kihasználásának tartom az eljárást. De nem tudtam megtenni, hogy ne fizessek, így most csak remélni tudom, hogy legalább tényleg jó helyre kerül a pénz.

  A másik eset egész más. Itt nincs szerepe az emberek lelkére való hatásnak. Itt egyszerűen figyelmen kívül hagytak mindenkit, csak a saját üzleti érdekük lebegett a szemük előtt. Történt ugyanis, hogy az egyik drogériában féláron lehetett kapni a kozmetikai csomagokat. És hát egy kedves vevő, pontosabban egy másik üzlet kereskedője úgy gondolta, most óriási hasznot remélve felvásárolja a készlet nagy részét. Persze ez nem ütközik törvénybe, szíve-joga, de azt gondolom, nagyon ellenszenves cselekedet ez az átlag ember szemében. Mert sokan várják ezeket a kiárusításokat, sokan élnek kevés pénzből, s nagy segítség nekik, ha minőségi termékeket vehetnek elfogadható áron.....Vagyis csak vehetnének, ha egy hölgy nem kapdosná le előlük a polcról tucatjával a dobozokat. Persze el kell ismerjem, van üzleti érzéke, bizonyára busás haszna lesz rajtuk....Azért kíváncsi lennék, kicsit sem restelli magát? Nincs benne rossz érzés mikor belegondol, hányan mennek ki a boltból csalódottan, mert nem lesz már semmi ami a kedvükre való? Jaaaa, hogy ő ezen nem gondolkodik? Hogy a lelkiismeret nem egyeztethető össze a hatékonysággal??? .....Hát elég szomorú!!!

  Igen, lépten - nyomon találkozunk a hatékonysággal. Van, hogy a jó oldalával, de gyakran sajnos negatív tapasztalataink gyűlnek általa. De egyre inkább úgy érzem ha hatékonyak szeretnénk lenni, mindenekelőtt az ismert mondást kell magunkénak tudni, mely szerint:    " A cél szentesíti az eszközt! "