Legtöbbször tagadjuk, van, hogy még magunk előtt is... De ha őszinték akarunk lenni, be kell lássuk, bizony olykor pengeélen táncolunk, s nagyon észnél kell lenni, hogy ne lépjük át a határt. Férfi - nő barátságnál - mostanság azonos neműeknél is :) -, szóval a barátságok életében előfordul, hogy egy pillanatra, vagy akár többre is úgy érezzük, valahogy másként nézünk, másképp gondolunk a barátunkra. Érezzük a vibrálást, érezzük a lehetőségét egy másfajta kapcsolatnak. Szerencsés helyzetben ez csak egy pillanatnyi elmezavar, s egy-kettőre elmúlik, s marad minden a régiben. De van mikor kitartó ez az érzés, esetleg mind a két fél hasonlóan érez, na akkor van baj!!!

  Mert olyankor két dolgot tehet az ember. Vagy hagyja, hogy eluralkodjon rajta a vágy, és a szíve által vezérelve egy más dimenzióban folytatódik a kapcsolat. Kockáztatva az eddig jól működő, fontos barátságot, vagy egy kedves ismerős szeretetét. Mert bizony egy szerelmi viszony után már soha nem lesz a régi a barátság! Persze benne van a lehetőség, hogy egy csodálatos szerelem bontakozik ki, de bizony többnyire nem ez történik. Ritkán alakul ki barátságból igazi szerelem! A vágy ahogy jött, úgy el is megy....S viszi magával a régi barátságot is.

  A másik lehetőség, hogy az ember elfojtja a vágyait, hallgat az eszére, s kivárja amíg a fellángoló vágyai elmúlnak. Mert tudja, mennyi mindent veszíthet....Egy ember szeretetét, tiszteletét, egy barátban való bizalmát. Elveszhet az őszinteség, a  "mindent elmondhatunk egymásnak" érzése.  Később barát helyett már csak egy ex lenne a sok közül, s már nem hívhatná fől ha szüksége lenne egy erős vállra, hogy kisírja magát, s már ő is mástól kérne tanácsot ha döntés előtt állna.

  Hát igen....Van, mikor minden erőnket össze kell szedni, hogy ne lépjük át azt a határt...De megéri....Mert soha nem szabad elfelednünk:

  " Bármily ritka is az igaz szerelem, még mindig nem oly' ritka, mint az igaz barátság! "