A "Megjelölve" folytatása....

    Igen, az Isten tudja mit csinál! Ő, vagy a sors, vagy az emberek tisztán látása, esetleg valaki vétó joga azt az eredményt hozta, hogy két ember megosztottan kapta meg a díjat, s a vele járó dicsőséget. Örülök a győzelmüknek, mind a ketten megérdemelték. Mindketten emberi hangon szólnak gyerekhez, felnőtthöz egyaránt, mindketten régóta elkötelezetten végzik a munkájukat. Gratulálok nekik!

   Remélem nincs bennük semmi rossz érzés a díjjal kapcsolatban. Ismerve az emberek megosztottságát, a véleményét az egész szavazással kapcsolatban, én nem tudtam volna örülni a díjnak. De az ő helyzetük szerencsére más....Remélem!.... Ami engem illet, én teljesen megérdemeltnek érzem az emberségük, a munkájuk elismerését. Pedig mikor elolvastam a szempontokat, hogy mit is vegyünk figyelembe a jelölésnél, jót mosolyogtam. Olyan tulajdonságok, olyan szempontok voltak felsorolva, hogy az első gondolatom az volt, ilyen ember nem hogy a mi iskolánkban, de sehol a világon nincs! És ezt most is így gondolom, de azt kell mondjam, a delegáltak között egy-két kivételtől eltekintve, mindannyian megérdemelték volna ezt a díjat. Szerencsés munkahely a mienk! :) Többen rendelkeznek az emberi hanggal, csak sajnos nem elég hangosak, és bizony sokszor túlharsogja őket a viszálykeltés hangzavara. Pedig többen vagyunk akik nyugalomra vágyunk, arra, hogy egymásra figyelve, nem megnehezítve a másik életét tehessük a dolgunkat. Hisz majdhogynem többet vagyunk a munkahelyünkön mint otthon. Mindenkinek megvan a saját gondja a magánéletében, senkinek nem hiányzik, hogy még a munkahelyén is meg kelljen küzdenie nap mint nap az irigységgel, a rosszindulattal, a bizalmatlansággal. Mindannyiunk érdeke kellene lennie, hogy minden nehézség ellenére megpróbáljuk a lehetetlent: Emberi hangon szólni a másikhoz.....

        S legfőképp a másikról!!!....Van még mit tanulnunk!