2011. nov 12.

Tűz és Víz

írta: Gray mouse
Tűz és Víz

    " Nincs annál szomorúbb, mint ha egy vasúti sín a párjába szeret." -Bár tudjuk, a párhuzamosok a végtelenben találkoznak. De kinek van annyi ideje?! Azért még az ő helyzetük sem reménytelen, hiszen egyszer kiszolgálják az idejüket, s kis szerencsével ugyanazon a vastelepen végzik. S talán szerelmük is beteljesedhet mikor a lángoló tűzben eggyé olvadva, templomharangként élhetik tovább az életüket az idő végezetéig.

  Igen, a reményt nem szabad feladni. Én is bízok benne, hogy valahol az öregek otthonában találkozom majd a Férfival, aki fogja majd a kezem, s kérés nélkül is meleg pléddel takargat be ha látja, hogy fázom. A szerelemből nem lehet kiöregedni. A FÉRFI agg korárban is az....Hogy az a szerelem már nem ugyanaz??? Bizonyára, de már most többre értékelem ha deréktól fölfelé férfi valaki, mintha csak odalent. :) Mert csak deréktól lefelé férfinak lenni egy idő után már kevés a NŐnek, és ráadásul még mulandó is. De aki az agyában, a lelkében férfi, az mindig is az marad.

  Persze azért az ember nem szeretne olyan sokáig várni. De mi mást tehet? Senki nem tud biztos tippet adni, mitől működik  jól egy kapcsolat. Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást...Egy ideig mindenképp, de hosszútávon működhet? Hisz' érdekes megismerni egy másmilyen életet, nagy kihívás magunkra vonni a másik figyelmét, majd változva és változtatva egy közös egésszé válni. De jó a változás? Ha a másik, vagy mi magunk megváltozunk, megmarad a vonzalom? Vagy elveszti a varázsát, hiszen már nem ugyanaz egyikünk sem. Ha az igazival találkozunk, akkor bizony jó a változás, mert a legjobbat hozzuk ki egymásból. De többnyire nem így van. Változunk, változik a másik, csalódunk, eltávolodunk.

  Legközelebb olyat keresünk aki olyan mint mi. De az vajon működik? A két tűz iszonyatos lángon tud égni, de maga körül elpusztítva mindent, gyakran az a vége, hogy magukat, egymást is felégetik, s jó esetben ugyan izzó parázsként élnek tovább, de többnyire az egyikük újra lángolni akar, s keres is hozzá partnert. Ha két Víz találkozik egymással, annak ellenére, hogy a víznek iszonyatos ereje van, bármit elérhetne ha akarna, az a jellemzőbb, hogy unalomba fullad a dolog. S olyankor az egyik utat tőr magának...valamerre másfelé.

  Sokszor mondjuk emberekre, tűz és víz a kettő. Jellemezzük másságukat, s közben tudatjuk, ennek a kapcsolatnak bizony nem sok jövőt jósolunk!  Mert a tűz szeretné a vizet megváltoztatni, de az nem fog menni. Hisz' tudjuk, a víz bizony visszafogja a tüzet, s előbb-utóbb ki is oltja azt. A tűz viszont lángolni szeretne, nem belepusztulni egy kapcsolatba. Így jogos a kétkedés. De mi van, ha a víz csak első ránézésre az? Igazából úszkál ott a tetején egy jó adag olaj is, amit csak az vesz észre aki igazán közel megy hozzá. Mikor a tűz van annyira bátor, hogy kockáztatva lángjait közelebb húzódik a vízhez, és ahelyett, hogy a víz elfojtaná a tüzet, ő kap lángra. S eggyé válva lángolnak hosszú-hosszú ideig.....Egész addig, míg el nem ég az olaj....S utána???

Szólj hozzá