Időnként megállunk, körülnézünk, elgondolkodunk, hol is vagyunk most? Hova jutottunk, mit értünk el az életünkben? Jó esetben elégedetten bólintunk, igen, ez az a hely ahol lennem kell, jó úton haladok!

  Mert az út a fontos....Hisz' tudjuk, mindenképp a végére érünk, de nem mindegy milyen hangulatban, mennyi szépséggel és örömmel, vagy mennyi buktatóval és keserűséggel tarkított úton jutunk el odáig.

   Szép lenne azt írni,hogy mindannyian egyenlő esélyekkel indulunk, de ez nem így van. Életünk kezdetén szüleink lábnyomait követjük, nem sok beleszólásunk van milyen úton induljunk el. Van aki kipárnázott , s van aki poros, rögös úton kezdi el az életét. Felnőve aztán már sorra útelágazásokba botlunk, s onnan már magunk alakítjuk sorsunkat. Az élet sokszor produkál meglepő fordulatokat, bárki bárhova eljuthat, ki könnyebben, ki nehezebben. De a lehetőség megadatott mindannyiunknak, csak tudni kell jól dönteni.

   Iskola, barát, társ, hivatás és munkahely választása mind-mind fontos döntések, melyek meghatározzák további életünket. Merre, melyik úton haladjunk? -tesszük fel gyakran magunknak a kérdést, és elindulunk az általunk legjobbnak ítélt úton. 

  Aztán van, hogy hiába döntöttünk hitünk szerint a legjobban, mégis eltévedünk. Ha szerencsénk van, időben felismerve, hogy zsákutcába jutottunk, visszatérve az elágazáshoz újult erővel indulhatunk el egy újabb úton.  S van, hogy kis mellékutcába jutunk, s egyszer csak azt vesszük észre, hogy alig haladtunk előre. Vagy rosszabb esetben, csak körbe-körbe járunk. S olyan is van, hogy már túl sivárnak érezzük a környezetet, új kihívásra vágyva önszántunkból letérünk a kitaposott útról, hogy felfedezzük a környéket. Szerencsés esetben kis kitérő után visszatérünk a helyes útra, de bizony van, hogy azon kapjuk magunkat, hogy már olyan messze kerültünk az eredetitől, hogy reménytelen visszatérni rá.

  Mikor az ember észreveszi, hogy egyre nehezebben járható útra tévedt, akkor elgondolkodik, hogy kerültem ide? Próbál rájönni, vajon melyik útkereszteződésnél döntött rosszul? Mikor tért le a járható útról? Azt gondoljuk, mindig az eszünk-szívünk szerinti legjobb döntést hoztuk. Dönthettünk volna másképp? S ha igen, akkor mikor?

  Vajon én dönthettem volna másképp? Ha más városban, más iskolában tanultam volna, nem ismerem meg a férjem. Ha nem ismerem meg a férjem, vagy ha az anyaság helyett a tanulást választom, akkor nem lennének a gyerekeim sem. Ha akkor délután nem megyek el a barátnőmhöz, kimarad az életemből egy fontos szerelem. Ha nem megyek el egy koncertre, nem ismerem meg a kicsi apját, így ő sem született volna meg .....És sorolhatnám.....

  Döntések, melyek jó és rossz dolgokat hoztak az életemben. Dönthettem volna másként? Bizonyára volt, hogy igen. De életem legszebb, legfontosabb részei váltak volna semmivé. Figyelnem kellett volna a jelekre, a tanácsokra? De kinek, melyik tanácsára? A sokszor csalódott, már a szépet meglátni, a jóban bízni nem tudó rokonéra? Az anyaság érzését nem ismerő , hivatásának élő ismerősére? Esetleg az életművészére, aki bátran megy akár fejjel is a falnak? Vagy a barátéra....de melyikre? Arra aki keményen odamondja a véleményét, vagy arra aki azt mondja amit szerinte hallani szeretnék? Hallgatnom kellett volna rájuk?...Dönthettem volna másként?... Nem, azt gondolom, nem!!! Az ember élete fontos útelágazásaiban csak magára hallgathat, és akkor a tudása, a lelke, a megérzése és a hite szerinti legjobb döntést hozza. 

   Hogy akkor miért találjuk magunkat egyszer mégis egy számunkra idegen helyen, egy nehezen járható úton??? Bár tudnám a választ!....Talán a szinte észrevehetetlen, apró kis leágazásokban térünk le a helyes útról. Amikor csak az általunk fontosnak gondolt, nagy dolgokra koncentrálunk, s észre sem vesszük, hogy a lényegtelennek tűnő helyzetekben szép lassan észrevétlenül egyre messzebb tévedünk. Belemegyünk, vagy belekényszerülünk átmeneti helyzetekbe, s egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már valahol egész máshol vagyunk, mint lenni szeretnénk. De akkor még mindig reménykedünk, hogy jó az irány, csak egy felújításra váró útszakaszhoz értünk, s hamarosan elérjük a sima, akadálymentes folytatást.....Aztán ha már kezdünk elfáradni, elbizonytalanodunk s elgondolkodunk, lesz ez jobb? S ha nem, mit tegyünk? Visszafordulni nem lehet, de fogytán az erőnk, s így továbbmenve lehet csak egyre rosszabb lesz. Érezzük, hogy új irányt kell választanunk. Ha úgy érezzük csapdába kerültünk, se előre se hátra nem vezet járható út, bizony neki kell vágni az ismeretlennek. Át a kopár síkságon, vagy a sötét rengetegen, megkeresni, meglátni a bennük lévő szépséget, lehetőséget....s hinni abban, hogy ez a jó döntés...