Több mint egy évtizede már, hogy véletlenül kezembe került egy romantikus novella. Elolvastam, és talán tőlem elég szokatlan a mondat, és talán nagyképűnek is tűnik, de azt gondoltam, ilyet én is tudnék írni....de ilyet nem akarok. Ha írnék, csakis jobbat írnék.....Na, azóta is készül a nagy mű... :)

   Aztán jött a net, vele együtt a lehetőség, hogy a naplós korszakot kinőve, valami újba kezdjek. Valamibe amiben kiteljesedhetek, teret kaphat a másik oldalam, amiben önmagam lehetek anélkül, hogy túl sokat adjak magamból az embereknek, hisz névtelen maradhatok. Elkezdtem írni....magamnak. És ezt egy középszerű kis novellának köszönhetem. Mert az tette a bogarat a fülembe, s ha a nagy mű még nem is született meg, tény, az "ilyet én is tudok" gondolat adta meg a kezdő lökést az íráshoz.

   És most itt vagyok, és én vagyok a "novella". Én, az írásaim adtuk meg a végső lökést valakinek, hogy a nagy nyilvánosság elé tárja írásait, legmélyebb gondolatait. És ha más haszna nem is lesz soha a blogomnak, az a tudat, hogy valakit inspirált az írásra, egy blog indítására, ez már maga jó érzés. Mert bizony ez a fiatal lány nagyon tehetséges.... Akik ismerik és olvasták korábbi írásait, eddig is tudták róla, de most elindult egy úton, amelyiken sok-sok emberhez el fog jutni az írásain keresztül. Biztos vagyok benne, hogy a korát meghazudtoló világlátása, a nyílt szívű, nyitott szemű rátekintése a világra, a mély gondolatai, a szívet melengető, ártatlanságot sugalló pillanatképei sokak lelkét megérintik majd.

  Örömmel tölt el a tudat, hogy a kezdetektől figyelemmel kísérhetem egy Tündérkert születését.....És ha őt is az "ilyet én is tudok, sőt jobbat" gondolat inspirálta, akkor meg kell mondjam, igaza volt....Mert sokkal jobbat tud....De cserébe kérnék Tőle valamit! Az első könyvéből mindenképp szeretnék egy dedikált példányt!!! Remélem nem fogja elfelejteni! Én itt leszek....