Bármerre nézek, kezeket látok. Jó szándékú emberek segítő kezeit. Csak meg kellene fogjam valamelyiket, és megváltozna az életem.  Miért olyan nehéz ez?

  Emberekét akiket régóta ismerek, és emberekét akiket alig. De mindannyian kedvesek, szimpatikusak, így igazán egyszerűnek tűnik a dolog. Megfogom valamelyiket, és hagyom , hogy kirántson a magam köré épített fal mögül, és megmutasson egy másfajta életet. Egy olyat, ahol az emberek kedvesek, ahol kíváncsiak a másikra és figyelnek egymásra. Ahol pezsgő társasági élet van, nagy bulik, ahol jól érzi magát az ember. Baráti összejövetelek, beszélgetések ahol őszintének lehet lenni.....

  És csak annyit kellene tennem, hogy megfogom a felém nyúló kezek egyikét. S hogy miért nem teszem mégsem??? Talán félek, hogy nem jó kezet választok? Hogy félúton meggondolom magam, de nem lesz visszaút? Vagy attól félek, hogy csalódást okozok, és ők engedik el a kezem, s visszazuhanva a valóságba még magasabb falat építek magam köré? Talán ezek között van az igazi ok.

  De az is lehet, egyszerűen jó így nekem. Egyedül, kicsit elveszve, elbújva az emberektől. Talán nem akarok társaságba járni, ha épp nincs kedvem nem akarok magyarázkodni. Talán csak szeretek egyedül merengeni a folyóparton, vagy kilométereken át bicajozni miközben helyére kerülnek a gondolataim. Vagy csak nem akarok programokhoz alkalmazkodni, szervezkedni. Talán egyszerűen elkényelmesedtem....

  Csak hogy ennek az az ára, hogy a kezek amelyek most felém nyúlnak, bizony elfáradva előbb-utóbb feladják.....s egyedül nehéz lesz kitörni a biztonságot nyújtó falak mögül. 

  De ismerem magam, s tudom, bármennyire is jóleső érzés látni mennyi ember fordul szeretettel felém, s bármennyire is hálás vagyok a felém nyúló kezekért, képtelen vagyok utánuk nyúlni. Hogy mi a megoldás? Csakis egyedül tudom lebontani tégláról téglára haladva a falat, feldolgozva, letéve végre a terheket a vállamról.... Vagy esetleg jön valaki aki nem kérdezi mit szeretnék, nem törődve semmivel porrá zúzza a falat körülöttem. De vajon van olyan aki képes lenne miattam kockáztatni?  Mert mi van ha olyan szilárd az a fal, hogy ő fog megsérülni? Vagy mi van, ha amit a fal mögött talál, nem az amire, akire számított?

  Nem, azt hiszem nem várhatom el senkitől, hogy kockáztasson.....s nem is várom........De reménykedem...