Hát ezt is megéltük.....2010 utolsó napja van, gondolkodunk, értékeljük a hátra hagyott napokat, hónapokat. Voltak szép és kevésbé szép napok, voltunk lelkesek és olykor belefáradtunk az állandó küzdelembe, de túléltük. Ezt az évet is túléltük....Jó lenne ha a következő évben nem csak a túlélés lenne a cél........
Bár egy párbeszéd a kisfiammal ráébresztett, lehet mégis a legfontosabb a túlélés???

Feküdtünk az ágyban, már túl voltunk az esti mesélésen is. Egyszer megszólal a kisfiam:

-Anya, még az is jó a karácsonyban, hogy a játékokra amit kaptam, később is lehet számítani.
-Igen, azok az ünnepek után is itt lesznek, és lehet velük játszani.-feleltem, de nem igazán értettem, mi is a lényeg. De tudtam, nem lesz ez ilyen egyszerű beszélgetés.
-Aha. És rád is lehet számítani.....amíg meg nem halsz.Igaz?

   Na , most jött el a pillanat, mikor megszólalni is alig tudtam.Összeszedve magam, hogy ne érezze a hangomon a döbbenetet és a meghatódottságot, válaszoltam neki:

-Igen, rám mindig számíthatsz, amíg meg nem halok. De az még nagyon soká lesz. Akkor már te is felnőtt, sőt, öreg leszel.
-Igen, tudom.-felelte, és átölelve hozzám bújt s már aludt is.

  Én pedig töprengtem, honnan jött ez a gondolata. Sok könnyes percen voltam túl, mire rájöttem. Egy filmet, vígjátékot néztünk a napokban, ahol egy apuka nevelőnőt keresett a rosszcsont gyerekeinek. Hát az ő anyukájuk már meghalt...Milyen érzések, gondolatok kavaroghattak a kis fejében? Mennyi minden van, amiről nem is gondoljuk, milyen hatalmasan ijesztő tud lenni egy kisgyerek számára. S mennyi olyan félelem kínozza, amiről talán sosem beszél....mert talán nincsenek is rá szavak......

   Így ennek az évnek a legnagyobb tanulsága, örülni kell a túlélésnek. Mert a szeretteink csak addig számíthatnak ránk, amíg élünk.... Én ezután egy valamit remélek minden új év kezdetekor:  - Hogy azt az évet is túlélem a szeretteimmel együtt....semmi más nem számít!