A kis fenyő lassan növöget a napsugarak éltető melegében, olykor a jeges szél megtépázza a gyenge ágacskáit, de elszántan küzd, hogy életben maradjon és felnőve, élete csúcspontján Karácsonyfa legyen belőle. S eljön a nap, mikor ünneplőbe öltöztetik, és az ünnep fénypontja lesz, mikor csillogó gyermekszempár tekintete szegeződik rá, az emberek lelkét körbeöleli a melegség, a szeretteink mellett állva érezzük, jó, hogy együtt vagyunk..... S a Karácsonyfa boldog....Tudja, érzi, nem volt hiábavaló az élete.

  A meghitt pillanatok után félszemmel már az ajándékokra kacsingatva átjárja a kíváncsi várakozás hangulata a szobát. Gyermeki izgalommal bontogatjuk a csomagokat, és őszinte kíváncsisággal figyeljük, örülnek-e a mi ajándékunknak. Mert adni jó! Tényleg jó!!! Persze mindig elégedetlenek vagyunk, hisz' szebbet, jobbat szeretnénk adni. Azt gondoljuk, nem fejezi ki eléggé az ajándék, mennyire szeretjük, mennyire fontos a másik. De vajon ha az anyagiak nem szabnának határt, akkor tudnánk olyat venni ami méltón kifejezné a szeretetünket? Azt hiszem nem....Aztán látva az örömöt a szemekben, mi is boldogok leszünk. És már nem is emlékszünk a kimerültségre amit a készülődés alatt  éreztünk. Arra, hogy nem is értettük miért csináljuk ezt az egészet?! Erőnkön felül próbálunk egy tökéletes karácsonyt megvalósítani, nem hogy egy kalács mellet forró teát kortyolgatva örülnénk egymásnak. Hisz ez a lényeg...

  De mikor ott áll a kis fenyő felnőttként, ünneplőbe öltözve, és boldog, pedig tudja, hogy ez az élete vége is egyben, akkor a legkevesebb, hogy mi is átérezzük ezt a hangulatot. S ha esetleg ez nem megy olyan könnyen, elég ránézni egy kisgyerekre, aki őszinte csodálattal éli át az ünnep minden percét. Aki lelkesen díszíti a fát, aki maga is ajándékot készít, és izgul, vajon örülünk-e neki? Aki bármit is talál a fa alatt, olyan lelkesedéssel fogadja, hogy felnőttként már elfelejtettük ezt az érzést. De az ő öröme a mi örömünk.......S visszahozza a régi karácsonyok hangulatát, mikor gyermekként mi is rácsodálkoztunk a jó öreg Karácsonyfára, amely az élete értelmeként növögetett erre a napra épp úgy mint a mai Karácsonyfák......