Mikor először meghallottam egy komolyabb szólót játszani, Tátrai Tibusz jutott eszembe. Persze még korai lenne kicsi hazánk legjobb gitárosához hasonlítani egy huszonéves fiatalt, de bármi lehet...Nagyon tehetséges, ez vitathatatlan. Hiszem, hogy nagy jövő előtt áll. De kicsit féltem is. Félek, hogy elaprózza tehetségét. Féltem, hogy a vágy, hogy mindegy mit csak gitározhasson, esetleg rossz irányba vezeti. Féltem, hogy a tehetségét meglovagolva akarnak érvényesülni olyanok, akiknél inkább a lelkesedés a nagyobb, sem mint a zenei tudás. Féltem, hogy szélsőséges eszméket valló csapat miatt beskatulyázzák és ez később megnehezíti az előrejutást.

    Fiatal, tehetséges, és lelkes...Tátrai is ilyen lehetett. Azokban az időkben egy profi hangszerért bárkit bevettek egy csapatba, de ő egyszerű gitárjával is olyat mutatott, hogy nem volt kérdés, ő lesz a Kárpátia gitárosa. / Azért említsük meg, az a Kárpátia nem a mostani volt, mielőtt újabb hasonlóságot vélnénk felfedezni. / Utána nem volt megállás. Sorra jöttek a zenekarok, sok-sok népszerű dallal és emlékezetes gitárjátékkal. S végre 87-ben jött a nagy robbanás, a Tátrai Band. Innentől vitathatatlan Tibusz népszerűsége és elismertsége. Azóta is sokfelé és sokfélét játszik. Hitelesen! A gitárjátéka megkérdőjelezhetetlen, bármit játszik, azt színvonalasan, a legjobb tudása szerint teszi, stílustól függetlenül.

    S mikor sokadjára hallgatom kisvárosunk ifjú tehetségét, kívánom neki, hogy találja meg a saját zenekarát. Azt, ahol hosszútávon is hitelesen tud majd játszani. Mihamarabb jöjjön el az az idő, hogy ő dönthesse el, ő választhassa ki a sok ajánlat közül, kivel akar egy zenekarban, és milyen zenét szeretne játszani. Kívánom neki, a zenei paletta bármely színét is választja, sok év múlva a mai kisgyerekeknek legyen ő az etalon...Pont úgy, mint az én korosztályomnak Tátrai Tibor. A tehetsége megvan hozzá...