Ledőlt egy bástya....Az utolsó.  Mindegy már, hogy egy paraszt vagy épp a király okozta a vesztét.  Számára a játszma eddig tartott. A többiek még próbálnak küzdeni, de érzik, hogy nem sok jót ígér a végkifejlet. Ha a stabil védő kidől, akkor a magára maradt gyalog mit remélhet?

   Bástyaként állt mellette a való világ sakktábláján... Teljes elfogadással tekintettek egymásra. Ismerték egymás jó oldalát, a barátságos, gondoskodó énjüket. De tudták egymás hibáit, nem mindenben értettek egyet, sőt, talán a legtöbb dologban nem. Voltak heves viták, élces piszkálódások is olykor. Mindketten végsőkig hangoztatták az igazukat, míg egyikőjük meg nem unta, és ráhagyta a másikra. Meggyőzhetetlen volt. Sokszor a vita  végén megadva magát viccesen megjegyezte: -  Nem lennél jó feleségnek, olyan vagy mint egy kiskakas ... -  De a bizalom  megkérdőjelezhetetlen volt. Biztos támaszként számíthatott rá. Egyetlen emberként segítette elviselni a munkahely feszült hangulatát. Ha épp készült felrúgni mindent, marasztalta....- Jó itt neked! -győzködte. Ha nekikeseredett, apai jótanáccsal próbált optimizmust önteni belé. Erős támaszként állt mellette 17 éven át.....És most elment....Remélve, békére lel a lelke odafönn...Hiányozni fog!