" Lakást, munkahelyet, társat keresek " - Írhattam volna pár hete a hirdetőtáblára. Az egész életem megérett a változásra . ( A gyerekeimet nem cserélem le:)))  Most úgy néz ki, hogy a költözés, az új otthon teremtése összejön. Ugyan ha én választhattam volna, nem ezt szerettem volna elsőre. De ne legyek elégedetlen, hisz' legalább valami elkezdődött!!! Bár a velejáró macera, munka, stressz nem hiányzott, de valahol a szívem mélyén örülök. 

    Hajlamos vagyok elkényelmesedve belepunnyadni az életembe. Jó ez a lakás, jó ez az élet, kibírható ez a munka... - mondogatom, miközben nagyon is érzem, hogy nem erre vágyom, nem így kellene legyen. De nincs erőm változtatni...Túl sok nehézséggel járna ...

A jelenlegi helyzet sem könnyű, de ezeket a terheket viszem már egy ideje, ezeket a helyzeteket már ismerem, jól tudom kezelni. Igen, gyáva vagyok....Ha szeretnék  is változást, félek tőle és hát kifogásokat nagyon jól tudok találni....

   Hát a sors, most keményen beleszólt az életembe! Nem hagyott időt gondolkodásra, sem időhúzásra....Menni kell, ha tetszik, ha nem! De remélem a sors tudja mit csinál! Remélem nem véletlenül rakott rám ekkora terhet! Bízom benne, hogy ha már változtatásra ítélt, akkor a többi nem tetsző helyzetbe is beleszól. Talán az utamba vezet egy Férfit. Egy olyan valakit, akit igazán érdeklek, s persze Ő is engem. Akiért nem érezném felesleges áldozatnak a megbolygatott nyugalmamat. Valakit, akinél fel sem merülne bennem, hogy semmi értelme....

   S ha már így belekotnyeleskedett az életembe, remélem a munkahely vonalon is tervez valami változást! Nem várok kipárnázott utat egy kedvemrevaló munkához, de legalább lökjön meg egy kicsit, hogy muszáj legyen elindulnom valamerre. Akár a szakadék felé is lökhet,van elég erőm, hogy megkapaszkodva kimásszak....De annyira bátor és felelőtlen nem vagyok, hogy önszántamból fejest ugorjak!  Ha valahol, hát ott igazán vágyom a változást! ...Drága sors!... Szeretnélek megkérni!...Ha már elkezdted, most ne hagyd abba...