Tagadhatatlan, olykor hiányzik egy férfi....Mikor telepakolt táskákat vonszolok haza a nagybevásárláskor, mikor számlákat fizetek be a postán, vagy mikor defektes a bicajom kereke, esetleg egy romantikus film nézése közben, van, hogy érzem, jó lenne ha lenne mellettem egy férfi....

   De aztán mikor otthon becsukom az ajtót, magam mögött hagyva a külvilág összes nyűgét, érzem , hogy számomra így kerek a világ. Mikor készítem a vacsorát, a kicsi játszik a szobában, a nagyok is teszik a dolgukat, nyoma sincs semmiféle hiányérzetnek. Mikor esti mesét olvasok, majd fekszem az ágyon hallgatva a kicsi szuszogását, fel sem merül bennem, hogy bárki is hiányzik az életemből. Annyira jó ez a harmónia ami körülvesz, hogy elképzelni sem tudom, hogy bárkinek is hagynám, hogy ezt megbolygassa.

  Több mint egy évtizeddel ezelőtt meglátogatott egy barátom. Akkortájt hármasban éltem a két gyerkőcömmel. Egy napot töltött velünk, alig látott valamit az életünkből. De búcsúzáskor azt mondta, hogy rettentően irigyel, mert ritka kincs amit nálunk tapasztalt....Érezte a harmóniát, ami védő burokként van jelen a családunkban. Nagyon boldog voltam ettől a mondattól, mert én is úgy éreztem, valami csoda birtokosai vagyunk. Bármennyire is nehezen éltünk, a gyerekekkel együtt olyan természetességgel éltük meg a mindennapokat, olyan biztos pontja volt az életünknek az összetartozás, egymás szeretete, hogy a boldogtalanságnak nyomát sem éreztük.

  Később úgy alakult, hogy belépett az életembe a szerelem. Hozta magával a szenvedélyt, a könnyebb életet, a kirándulásokat....Sok olyan dolgot ami úgymond teljesebbé tette az életem....De sajnos soha többé nem éreztem azt a fajta harmóniát amit azelőtt. Mindig volt bennem valamiféle kettészakadás, mindig úgy éreztem, bizonyítanom kell mindenki felé a szeretetem. Minden igyekezetem ellenére úgy éreztem, bizony a régi burok megrepedt, s az életem lételeme, a harmónia szép lassan elszivárgott az életünkből....

  Már pár éve ismét egyedül élek, immár három gyermekemmel. S szerencsére azt érzem, hogy ugyan a mindennapok gondjai ismét elég nehezek, de a harmónia újra itt van közöttünk. Védő burokként ölel körül, erőt adva a folytatáshoz. Biztonságot, nyugalmat teremtve körülöttünk. Nem állítom, hogy nem hiányzik semmi az életünkből. Jó lenne egy saját lakás, kellene munkahely a gyerekeknek, talán nekem is egy másik. :) Igen, van pár dolog ami könnyebbé tehetné a mindennapokat. De egy valamit biztosan érzek....Van egy kincs az életünkben, ami mindennél többet ér. Valami, ami nélkül nem lehet teljes az életem.....Nem, nem egy férfiről van szó! :) ...Végig gondolva az életem fontosabb szakaszait be kell lássam, nem tudok boldog lenni, ha nem érzem a családomban, az otthonomban a harmóniát. S a tapasztalat azt mutatja, az én harmóniám velem és a gyerekeimmel kerek. Nem fér bele egy férfi....A harmónia híveként minden nehézség nélkül mondok le a férfi jelenlétéről az életemben.....

       .....Már úgyis befizettem a számlákat, a bicajomat meg elviszem a szervizbe.:)))