- Tényleg képes vagy átbicajozni egy gyrosért Gyulára? - kérdezte értetlen csodálkozással a szemében. - Igen, ha kedvem tartja, minden gond nélkül. Persze ha pontos akarok lenni, akkor nem gyros hanem döner, de ez a lényegen nem változtat. Egyrészt mert ugyanaz, csak török fűszerrel és névvel, másrészt meg nem ez a fontos. Hiszen ha kedvem tartja, minden különösebb cél nélkül átmegyek, csak a kirándulás öröméért. De persze néha jól jön egy kis motiváció. És a döner erre kiváló! Mert nagyon szeretem, és számomra a szabadságot jelképezi. Egy különös étel, ami Gyulához kötődik, és amit ritka alkalmakkor, valamiféle jutalomként engedek meg magamnak. 

   Szóval nézett rám értetlenül, olyan tekintettel, mintha marslakót látna. De minimum  elkönyvelte, hogy nem vagyok normális. Lehet nem áll messze a valóságtól, de egy kicsit sem érzem sértőnek ezt a véleményét. És valahol meg is értem. Hiszen az ő köreiben az a természetes, ha egy autó nyújtotta kényelemben átfuvarozzák, és persze meg is hívják a nőket egy dönerre. Biztos szánalmasnak tartja ha valaki megveszi saját magának, s még le is teker nem kevés kilométert, hogy ezt megtegye. Igen, megértem a csodálkozását. Biztos lehetne könnyebb, és olcsóbb megoldást is találni egy döner evéshez.

   De nyugodtan elhiteti nekem ő, és mindenki más is, hogy ennek is megvan a maga szépsége. Az az energia amit belefektetek a letekert kilométerekbe, duplán visszajön a tudattól, hogy újra, még mindig meg tudtam csinálni. Megsokszorozza az erőmet, hogy tudom, nem vagyok rászorulva senki segítségére, nem vagyok kiszolgáltatva a jóindulatának és a nagyvonalúságának. És mindez sokkal többet jelent nekem mint az a pár száz forint, amit ki kell fizessek a dönerért. Az, mikor a frissen nyírt fű illatával belengett tóparton ülve eszem a dönert, az maga a szabadság. Nem törődöm azzal, hogy a mártás itt-ott végigcsorog a kezemen, s hogy a hagymát és a paradicsomot minden harapásnál vissza kell gyömöszölni a pitába. Nem zavar az sem ha a farmerembe véglegesen beleivódik a fű zöldje. Nem. Olyankor csak én vagyok, az út, amit megtettem s ami még előttem áll. Amit egyedül is végigcsinálok minden rosszérzés nélkül. Mert tudom, hogy meg tudom csinálni!...És ettől jól érzem magam...