2012. feb 12.

Hiány

írta: Gray mouse
Hiány

   Hiányzik....Van, hogy nagyon. Egy ismerősöm mindig azt mondja, testnek, léleknek meg kell adni amit akar! Oké, de hogyan? A testet még csak-csak megoldja az ember. De mi legyen a lélekkel? Mit tegyen az ember, ha közel s távol nem talál olyan embert aki megadná a lelkének amire vágyik? Vagyis távol, nagyon távol lenne, de ez a távolság áthidalhatatlan. S nem csak a km-ek miatt. Túl nagy a távolság az érzések, a célok, a mindennapok  között. És ezt az ember tudomásul veszi. Belátja, hogy más utakon járnak, nincs mit remélni, várni, van amiről le kell mondani, mert az élet már csak ilyen. Nem kaphatunk meg mindent. Még szerencse!!!  Hisz a józan ész nagyon tisztán látja, ez egy állandó harc, egy örökös küzdelem lenne, ami semmi jóra nem vezethet. Igen, az ember tudja, örüljön, hogy nem kaphat meg mindent, mert ezzel sok-sok sírást megspórol neki a sors.

   Tudja, de mégsem örül...van, hogy nagyon nem. Mert eljönnek azok a napok, órák, mikor érzi, semmi másra nem vágyik, csak beszélgetni VELE. Vele, aki előhozza belőle azt a nőt, akit senki más nem ismer. Aki megnevetteti, aki feldühíti, aki megmozgatja az agyát és aki mellett szabadjára engedheti a nagyon mélyre elrejtett én-jét. Aki szórakoztató, gyors észjárásával megtornáztatja az ingerszegény környezetben lassan már eltunyult agysejtjeit.

ut_telefonal.jpg

   Igen, van, hogy nagyon hiányzik.....De aztán az ember meggyőzi magát, hogy így van ez jól. Amíg az ember csak a jót hiányolja a másikból, és nem az egész embert, addig jobb túllépni ezeken az érzéseken. S meg kell próbálni a lelket kiengesztelni mással. Na ha az olyan egyszerű lenne! Mert ha ilyen magasan van a mérce, akkor aligha fog a lélek megelégedni kevesebbel. Persze vannak kedves, szimpatikus emberek, jó velük beszélgetni fél órát, akár kettőt, de a szellemi, lelki kielégülés többnyire várat magára. Persze kellemesek ezek az ismerősökkel, barátokkal való beszélgetések, de inkább csak tüneti kezelések, melyek ideig-óráig csendesítik a hiányérzetet. Aztán mint drogfüggőre az elvonási tünetek, úgy tör rá az emberre az érzés, hogy bármi áron, de beszélni akar vele. Egyre erősebb a lelkében a vágy, hogy megkeresse. De tudja, nem teheti...s nem is teszi...

   " Testnek, léleknek meg kell adni amit akar! " - szól a tetszetős mondat. De a lelket nem olyan egyszerű ám becsapni mint a testet! Így újra és újra felmerül bennem a kérdés: De mégis, hogyan???

Szólj hozzá

férfi kapcsolat hiány