Van, hogy megbántok embereket...Van, hogy olyat akit szeretek....Nem az a célom, de ha leírom a véleményem őszintén, az bizony van, hogy félreérthető, vagy félreérthetetlenül bántó valaki számára. Még egyszer hangsúlyoznám, nem ez a cél, de olykor elkerülhetetlen. Persze fogalmazhatnék máshogy, talán befoghatnám a szám....De mikor elkezdtem írni ezt a blogot, hozzáteszem kizárólag a magam számára, az első szempont az őszinteség volt. Az, hogy nem cenzúrázom az írásaimat. Egyetlen egy határt szabtam, a gyerekeimet igyekszem nem megbántani. Nem is nagyon írok róluk. :) Ennek pedig egyszerű az oka: Azt, hogy szeretem őket, már elég nagy baj lenne ha ezen a blogon keresztül tudnák meg. Rosszat pedig nem vagyok hajlandó írni róluk.

  Most, hogy már jó páran olvassák az írásaimat, egyre nehezebb betartani a cenzúramentes írásra tett ígéretem. Van, hogy rossz érzésem van, mert érzem, hogy pengeélen táncolok a véleményemmel és esetleg megsértek olyan valakit, valakiket akit nem szeretnék. De aki ismer, tudja mit, hogyan értek. S ha szeret, így is szeret. Aki pedig nem szeret, valószínű nem ezen a blogon keresztül fog megszeretni. :) ....De nem is az a cél! Egyszerűen le akarom írni amit gondolok helyzetekről, érzésekről, pillanatnyi hangulatokról, emberi kapcsolatokról.......szabadon, cenzúrázás nélkül. Ezért a legtöbb amit mondhatok....elnézést!