Tartozom egy vallomással! Sajnos azt kell mondjam, bármennyire is nehezemre esik, de be kell vallanom, bizony én sem vagyok tökéletes. Tudom, tudom....aki ismer, annak meg sem fordult a fejében ilyesmi. :)

  De mostanában kezd úgy tűnni, mintha én tökéletesnek, tévedhetetlennek tartanám magam, s másokat is erről szeretnék meggyőzni. Pedig ez nagyon messze áll a valóságtól, sőt ezt egyáltalán nem szeretném, mert bizony komoly csalódás lenne a vége! Vannak kedves emberek akik kezdenek megkedvelni, talán már kedvelnek is. De azt kell mondjam, ez egy kissé egyoldalú ismeretség. És most nem arra gondolok, hogy csak ők ismernek engem az írásaimon keresztül  és én őket nem. Hanem arra, hogy az igazi énemnek csak egy kis részét ismerik....talán a jobbat. Én viszont nem szeretnék zsákbamacskát árulni. Így üzenem mindenkinek aki szeretni akar, hogy bizony nem lesz könnyű dolga! Higgyen mindenki nekem, tudnék hozni pár embert aki szívesen megerősíti ezt. :)

  Persze van valami abban, hogy szerethető vagyok, biztos az sem véletlen, hogy a férfiak oly' szeretettel mondják, hogy : " Hidd el, nálam jobbat érdemelsz! " :)))   / Csak így zárójelben jegyzem meg, többnyire igazuk van! :) /  Mert ugyan mi másért mondanák ezt, mint, hogy annyira "jó ember" vagyok??? :)))

  S most következhetne a hibáim felsorolása! Pár hete talán még így is lett volna. De most úgy érzem, jobb ha megadom az esélyt magamnak, s azoknak akik szeretni akarnak. Hát végre  megfogadnom egy barátnőm tanácsát, mely szerint jobb lenne ha nem beszélnék le magamról minden felém közeledő embert a találkozástól számított fél óra alatt. Bár hozzáteszem, nem is értem miért mondja ezt! Dehogy beszélek le mindenkit!!!....Csak akit lehet! :)))