2011. feb 08.

Szilánkok 5

írta: Gray mouse
Szilánkok 5

....Tudta, amíg nincs tisztában az érzéseivel, jobb ha senkinek nem szól. Megpróbálnák befolyásolni, de ő maga akar dönteni. Még minden zavaros, nem tudja mit is akar, de akárhogy dönt, az a sajátja lesz. Legyen az akár jó, akár nem.

  Kicsit megnyugodva segített elkészíteni a vacsorát. Közben az apja hazahozta az ikreket, egyből megtelt a ház élettel. Egy kicsit neki is jobb kedve lett. A kilátástalan helyzet ellenére vegyesek voltak az érzelmei. Kavargott benne a félelem a szomorúsággal és furcsa módon a megnyugvással. Az elmúlt hetek bizonytalansága felőrölte az idegeit, megkönnyebbült, hogy végre tudja mi a helyzet. Persze remélte, hogy kiderül feleslegesen aggódott, de számított rá, hogy nem úgy lesz. Talán ezért tudott viszonylag higgadtan viselkedni és nevetni az öccsein. Ahogy nézte, hallgatta őket, furcsa érzése támadt. Ráébredt, hogy az ő pocakjában egy hasonlóan aranyos kisgyermek fejlődik, aki pár év múlva épp ilyen lelkesen mesélné az óvodai élményeit. Ugyanilyen szeretettel nézne rá mint ezek a csöppségek az anyjukra. És most az ő döntésén múlik egy élet, és ez a tudat megijesztette. Érezte ahogy összeszorul a torka a fojtogató sírástól. Tudta, most nem sírhat, az apja előtt semmiképp. Két-háromszor nagy levegőt vett, megpróbált a gyerekekre figyelni, nem gondolni a babára, a holnapra.

 

    Vacsora után felment a szobájába, lefeküdt az ágyra és némán nézte a plafont. Úgy érezte minden gondolat kiszállt a fejéből, nagy ürességet érzet......Tetszett neki ez az érzés, bár így maradhatna örökre! Akkor nem kellene döntenie, nem kellene a világgal szemben harcolnia, hisz tudta, senki nem fogja megérteni. Egyedül maradt, nem számíthat senkire. Egy éve még minden olyan természetes volt . Együtt voltak Gabóval, szerették egymást, közös jövőről álmodoztak. Lehunyt szemmel, félig már álomba szenderülve idézte fel az első együtt töltött éjszakát.

    A hold bevilágította az egész folyópartot. Már órák hosszat sétáltak kézen fogva, nézték ahogy a telihold fénye megcsillan a víztükrön. Ez a varázslatos pillanat, háttérben a tücskök szerenádja, egymás közelsége, testük érintése oly régóta elfojtott vágyakat ébresztett bennük. Ajkuk lágy találkozása egyre hevesebbé vált, majd szenvedélyes csókok után már csak azt vették észre, hogy a selymes fűben fekszenek és semmivel nem törődve engedelmeskednek izzó vágyaiknak, és lesznek egymáséi. Sokáig feküdtek szótlanul. Kinga szorosan bújt a kedveséhez, érezni akarta a biztonságot amit a fiú ölelése nyújtott , hallgatni szívének dobbanását, melynek ritmusa még ma is a fülében cseng.

  S most itt fekszik egyedül, kezével gyengéden simogatva a hasát, a picire gondolva. És mindennél biztosabban tudja, hogy Gabótól nem fog segítséget kérni, bárhogy is alakul. A dac, a sértettség erősebb volt a józan eszénél. Ismerte magát, tudta, semmi, senki nem tántoríthatja el ettől a döntésétől. De még nem tudta mi vár rá......

Szólj hozzá