- Soha többé nem megyek férjhez! - mondta megrendíthetetlen határozottsággal. És nem üres szavak voltak ezek. Teljes bizonyossággal így is gondolta, annak ellenére, hogy már nagyon óvatos volt a "soha" használatával. Közel fél évszázad tapasztalata megtanította, hogy az élet mindig produkál meglepetést, a sors olykor igen fordulatos lépésekkel képes megtréfálni az embert. Akár saját, akár a környezete életét nézte, tudta, minden "soha" elgondolás dugába dőlhet egy röpke pillanat alatt. Ebben a véleményében mégis biztos volt.

   Nem akar többé férjhez menni...De minden határozott kijelentés ellenére érezte, mégsem vágyik semmi másra jobban, mint, hogy férjhez AKARJON menni. Nem a papírra, nem a hófehér ruhára, s még csak nem is a ceremóniára vágyott, hanem az érzésre. Arra, hogy szeressen valakit annyira, hogy vele akarja leélni az életét. Arra, hogy higgyen benne, kettőjükben, a kapcsolatukban annyira, hogy egyáltalán felvetődjön benne a gondolat az esküvőre. Hogy akarjon az Ő felesége lenni. Vágyjon arra, hogy ország-világ előtt kösse össze az életét Vele. Szeretné, ha az érzései elfeledtetnének vele minden észérvet ami egy házasság ellen szól. Szeretné, ha a szíve legyőzve az eszét bebizonyítaná, hogy tényleg létezik igaz szerelem....Igen, van, hogy rózsaszínködös érzésekről álmodik...Nem, nem esküvőről...Mert van, amiben még az álmai sem tudják megingatni...Hát, ez ilyen.

/ Az "Álom"- ban szereplő férfi a képzelet szüleménye. Ha bárki, bármiféle hasonlóságot vél felfedezni önmagával, az téved. :))) /