A nyolcvanas évek közepén hetente háromszor volt farhát az asztalon. Egyszer pörköltként, majd ugyanaz tejfölösen, és egyszer húslevesnek megfőzve, majd kirántva. Az utóbbit vasárnapi ebédként tálalva. A ropogósra rásült panír, a két kis lapockarész, az átsült tüdő volt a kedvencem. Hosszú…