" Szebb a belsőnk mint a külsőnk! " - jegyezte meg a kisfiam a napokban. Nem is tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek?

  Egyrészt hatalmas büszkeség és boldogság járta át a szívem, hogy 8 évesen ilyen bölcs a gyermekem. Remélem ezt a mondatot nem fogja elfelejteni felnőtt férfiként sem...

  Másrészt viszont kissé elszomorított a dolog, hogy a drága gyermekem már ilyen korán összetörte bennem azt az illúziót, hogy legalább számára én vagyok a legszebb a földkerekségen. De vigasztal a tudat, legalább a szépérzéke kifogástalan! :)))