Sárhelyi Erika: Te, ki félszavakból ért Védtelen vagyok ebben a se-tél se-tavaszban, mint a rügy, mi féli, hogy túl korán kipattan, s bomló ruháján át a dér szívéig ér. Védtelen vagyok, ha nélkülem futnak a napok, s én bénultan egy nem múló tegnapban maradok,…

  Ahogy rám nézett, egyből láttam a szemében a fájdalmat. Szomorú tekintete semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy baj van....valami nagy baj van.   Láttam már vidámnak és lelkesnek, s láttam már szomorúnak és csalódottnak is. Láttam könnycseppeket kigördülni belőle, s láttam már a boldogságtól…