2018. júl 01.

Érzelmiség

írta: Gray mouse
Érzelmiség

   Tanulni kellett volna!  ... Halljuk kioktató magyarázatként a munkahelyen, ha szóba kerül kinek mennyi, és miért annyi a fizetése. A bérfeszültség szinte mindenhol jelen van, és talán jogos is az elvárás, ha az ember több fizetést akar, akkor tanuljon. Vagy legalábbis szerezzen egy papírt valahonnan. Mert már jóideje, főleg a közszférában, nem a tudáshoz, csak a végzettséghez kötik a béreket.... Persze mind tudjuk, hogy korántsem ilyen egyszerű a dolog. Sok tanult ember van munka nélkül, és sok tanulatlan él jómódban. És abba már ne is menjünk bele, hogy mire menne a tanult ember a tanulatlan kiszolgáló, kezük alá dolgozó, segítő emberek nélkül. Maradjunk annyiban, eléggé sántít ez a magyarázat.

   Rólam szerencsére ...

Tovább Szólj hozzá

2018. jún 18.

A mérleg nyelve

írta: Gray mouse
A mérleg nyelve

  Olvasom a hírt a majdnem felnőtt gyerekről, aki úgy érezte, elege van az egészből... Nem tudok semmit a hátteréről, nem tudom szerelmi bánat, vagy a vizsgáktól való félelem miatt érezte ezt a legjobb, az egyetlen megoldásnak, de tévedett, ez biztos. Hiszen bármilyen megoldás jobb lett volna, minthogy egy 19 éves fiú megölje magát....És olvasom a hírt a nagymamáról, aki unokáját magához szorítva lépett a vonat elé....és sorolhatnám. Minden napra jut legalább egy hír, hogy valaki az ismeretlent választotta az ismert rossz helyett. Hétköznapi emberek, olyanok mint bármelyikünk. Küzdenek, akárcsak mi a nélkülözéssel, betegséggel,, szerelmi bánattal....majd egyszercsak történik valami, és feladják. Korántsem biztos, hogy a legnehezebb ...

Tovább Szólj hozzá

2018. máj 24.

Kicsit savanyú...

írta: Gray mouse
Kicsit savanyú...

   - A nők?!... A nők, akiket bezárt a wc-be...Nem tudták, hogy kijöhetnek-e élve valaha. Nem tudhatták, hogy nem lövi ki rájuk az egész tárat az ajtón keresztül.- üvöltötte a nyomozó, tajtékozva a dühtől. - Még mindig azt gondolja, hogy nem bántott senkit?! -

   Százezrek nézték meg a Viszkis- t. Nincs ember az országban, aki ne tudná kiről, miről szól a film.  Izgatottan vártuk, hogy megtudjunk részleteket az életéről, a rablásokról.  Meg akartuk érteni, mi szülte az elhatározást, hogy a bankrablást használja kulcsként egy jobb jövőhöz. Vártuk a megerősítést, hogy ő egy jobb sorsra érdemes ember, aki csak megtévedt a nagyvárosi életben. Kíváncsi tekintetünket a filmvászonra tapasztva, időutazás részeseivé ...

Tovább Szólj hozzá

2018. ápr 14.

Falak között szabadon

írta: Gray mouse
Falak között szabadon

   Szeretem az otthonom. Pontosabban, szeretek itthon lenni......Nem mindig volt ez így. Volt mikor minden jobb volt mint hazamenni. Pár év úgy telt el az életemből, hogy csak útközben éreztem jól magam. A munkahelyemen, és otthon sem találtam a helyem. Arról a másfél óráról szólt az életem, mikor összeszedve a gyerekeket az oviból, iskolából, bevásároltunk, és minél tovább húzva az időt hazabandukoltunk.  Közeledve az ajtóhoz, már görcsbe rándult a gyomrom. Na nem arra a jóérzésű gyomorgörcsre kell gondolni! ... Így mióta öröm hazajönni, itthon lenni, foggal-körömmel ragaszkodom ehhez a nyugalomhoz.

  Szeretem az otthonom...Nem a bútorokat, nem a házat...Hanem azt az érzést, ami átölel mikor itthon vagyok...Egy szabály van ...

Tovább Szólj hozzá

2018. ápr 08.

Maradtál volna otthon

írta: Gray mouse
Maradtál volna otthon

    Próbállak megérteni... Vagy legalábbis mentséget találni, miért tetted?!... Mert érteném, ha narancsszínben látnád a világot. De tudom, hogy nincs így . Hiszen sosem érdekelt a politika, sem a közélet. Ha néha le is ültél a tv elé, hamarjában elkapcsoltad ha az ÉLET-ről szóló műsorba botlottál. Épp elég volt neked piciny családod, nem akartad a világ nyűgjét is magadévá tenni. 

    Azért azt tudtad, hogy hamarosan választ a nép, de nem hozott lázba. - Nem múlik semmi egyetlen szavazaton. -  mondtad teljes közönnyel. Mígnem egyszer megcsapta a füled egy félmondat: " Nem engedhetjük, hogy a migránsok....  " ,de a végét már nem is hallottad. Viszont innentől rögtön felkaptad a fejed ha meghallottad a szót, MIGRÁNS.  És ...

Tovább Szólj hozzá

2018. már 27.

Múzsanélküliség

írta: Gray mouse
Múzsanélküliség

  Szürke egér létem igazán termékeny időszakait két embernek köszönhetem. Nem volt ebben semmi tudatosság sem részükről, sem a sajátomról. Egyszerűen a létezésük, a figyelmük, olykor az érdektelenségük múzsacsókként hatott rám. Nem biztos, hogy mindig örültek ők ennek, sőt.... De tudták, értették mit miért, és miért úgy írok, ahogy. Kevesen vannak ezzel így. Az emberek hajlamosak felszínes ismeretség, félreértett gondolatok alapján véleményt alkotni. Nem okolhatom őket ezért, hiszen annyira sokfélék vagyunk, ezerféleképp gondolkodunk magunkról, az életről, a világról. Nem mindig könnyű másféle véleményt elfogadni, s pláne nem egyszerű más értékrendjével, gondolkodásával azonosulni. Nem várható el, hogy mindenkivel ...

Tovább Szólj hozzá

2018. már 20.

Milliós luftballon

írta: Gray mouse
Milliós luftballon

  John D. Rockefeller sokat sejtetően mondta anno:  " Csak az első milliót ne kérdezzék "  - így most hagyjuk is miféle szél fújta össze ezt az összeget. Sokkal inkább érdekelne, mit lehet kezdeni vele?!  Átlagember, átlag élettel, átlagon aluli kalandvággyal, hogyan tudna hasznosan sáfárkodni ennyi pénzzel? Az örök vágy, ami úgy tűnik örökre elérhetetlen marad, s ami napjaink legjobb befektetése lehetne, a lakás vásárlás. De ez ahhoz bizony kevés. A biztonságos befektetések kamatai nevetségesen, vagy inkább dühítően alacsonyak. Bármiféle vállalkozást beindítani sem reális gondolat ennyi pénzből. Kispárnát kitömni vele, tökéletes lehetne, de ennél azért valami jövedelmezőbb megoldás kellene. Töröm a fejem rendesen. Kapom ...

Tovább Szólj hozzá

2018. már 03.

Életmentő gesztusok

írta: Gray mouse
Életmentő gesztusok

   Élete derekán az ember jó esetben tudja kicsoda, micsoda. Tudja,hogy ő sem tökéletes, és nem is akar ebben a látszatban tündökölni. Ismeri a hibáit, a gyengeségeit, ugyanakkor tisztában van azzal is, mi az amiben jó, amiben más mint a többiek. Igen, többnyire tisztában van önmagával. De minden magabiztossága ellenére, van, hogy kéretlen megjegyzések elbizonytalanítják. És teljesen mindegy, hogy tudja, igaztalanak a vádak, és hogy csak az irigység, a sértettség, csalódottság, vagy egyszerűen a mérhetetlen rosszindulat mondatta a bántó szavakat. Hiába tudja az eszével, hogy le kellene pergesse magáról, mégis beleívódik a gondolat az agyába, tényleg ilyennek látják az emberek??!

    És amikor már összecsapni látszanak a kétely ...

Tovább Szólj hozzá

2018. feb 22.

Egy kis mennyország

írta: Gray mouse
Egy kis mennyország

   Vannak filmek, melyek vízválasztónak számítanak az életemben. Az egyik ilyen, az Egy kis mennyország  . Hálás vagyok ezért a filmért az alkotóknak, mert az oly' régóta rámtelepedő szorongást, félelmet a haláltól, az elmúlástól, játszi könnyedséggel feloldotta. Persze jó lenne ezt még sokáig kitolni, sőt az lenne a legjobb, hogy ha majd jön értem a halál, akkor én nem lennék ott. :) És főleg nem szeretném a főhős útját végigjárni. Ha lehetne kérni, szeretném ha a sors megkímélne a betegségtől és a haldoklástól. De maga a halál emberközelivé vált. Végigkísérhettük a stációkat a beteggé válástól az elfogadásig, keresztül menve a tagadáson, a lázadáson, a fájdalmas szembesülésen, hogy itt nincs választási ...

Tovább Szólj hozzá

2017. dec 24.

Mentőakció

írta: Gray mouse
Mentőakció

   " Nem menthetsz meg mindenkit! " - Ezekkel a szavakkal vigasztalták L. Klaudiát a barátai, mikor a szerelme feladva a mindennapok küzdelmét, inkább a halált választotta...Azt hiszem, nekem is tudomásul kell vennem, nem dolgom megmenteni embereket. Nem kell előhoznom belőlük az elfojtott jó tulajdonságaikat, nem kell bebizonyítanom, hogy jobbak, okosabbak, jobb sorsra érdemesek...Nem kell, és hiábavaló is lenne a küzdelem.

    Vele kapcsolatban mindig bennem volt az érzés, hogy meg kell mentenem....Elsősorban önmagától. Gyerekkorom óta ismerem,  kisiskolásként hamar rákerült a " rossz gyerek " bélyeg, és kamaszként is kirítt a sorból dacos, lázadó természetével. Persze ez nekem, hasonlóan, bár sokkal óvatosabban ...

Tovább Szólj hozzá

2017. dec 12.

Zaklatottan

írta: Gray mouse
Zaklatottan

   A lavina feltartózhatatlanul nyomul előre. Válogatás nélkül magával sodor jót, rosszat, vélt vagy valós áldozatot, ártatlant és bűnöst egyaránt.  Kíméletlen a hozzátartozókkal, a munkatársakkal, a munkahelyi vezetőkkel, a rajongókkal és az átlagemberrel egyaránt. Arcunkba vágja a fenenagy igazságot....És egyre inkább azt érzem: Elég már! Sokadjára reagálnak zaklatási vádra meglepődött felháborodással, kizárással, felfüggesztéssel. Minden alkalommal nő bennem az indulat. Miközben sajnálom az áldozatokat, egyre inkább azt kérdezem? Miért? ....De most nem az áldozatokat ért sérelmek gerjesztik bennem a feszültséget, hanem a képmutatás.... Az, ahogy rácsodálkoznak a történtekre. Ahogy úgy tesznek, mintha nem is sejtettek ...

Tovább Szólj hozzá

2017. sze 24.

Kisiklottan

írta: Gray mouse
Kisiklottan

  Messziről látta, ahogy próbál visszajutni az aszfaltra. Kerekesszékének kereke lecsúszva a virágágyásba, többszöri próbálkozásra sem engedelmeskedett. Figyelte az arcát, azt gondolta dühöt, csalódottságot, segítségkérést fog látni a szemében. De nem... Csak a beletörődést, a közönyt látta. Majd lesz valahogy- gondolhatta, hiszen jó ideje már csak erre tud gondolni. Jóindulatot és megértést már régóta nem vár senkitől. Magára hagyva próbált újra és újra visszatérni a járható útra, de egyedül nem ment.  Sokan eltekertek mellette, talán fel sem tűnt nekik, hogy bajban van. Talán észre sem vették, hisz piszkos, szegényes ruhája, ápolatlan külseje és illata már ösztönös ellenállást vált ki az emberből. Nem akarják ...

Tovább Szólj hozzá

2017. sze 14.

Csapda

írta: Gray mouse
Csapda

    -Elegem van már az egész életemből!!! Mikor lesz már vége??? - üvöltötte volna a világba. De helyette csak nyelte a könnyeivel átitatott feszültséget, amit a tehetetlensége okozott. Tudta, hogy nem mondhat ilyet. Gondolnia sem szabadna....egy anya nem érezhet így...

    Vajon mikor vált ilyenné? Mikor volt az a pillanat, amikor lemondott arról, hogy rendelkezzen a saját életéről? Mikor jött rá, hogy nem teheti azt, amit szeretne?  Sosem voltak kétségei az anyaság felelősségéről. És nem is okozott neki nehézséget semmi, ami a gyerekekről szólt. Nem volt kérdéses, hogy első helyen mindig a gyerekek állnak, mindig azt nézte, nekik hogyan a legjobb. Fel sem merült benne, hogy másképp kellene gondolja.  Mikor évekig élt egy ...

Tovább Szólj hozzá

2017. máj 07.

Megbocsátásra vágyva

írta: Gray mouse
Megbocsátásra vágyva

  - Ha valami nem úgy van, ahogy akarod, továbbállsz.... - csengett sokadjára a fülében a megemészthetetlen mondat. Nem számított rá, hogy valaki, aki ismeri, megkérdőjelezi a döntései átgondoltságát. Hiszen sosem döntött könnyen, elkapkodva pláne nem. Hosszas vívódás előzte meg , és inkább a nehezebb utat választotta.  Vagyis kívülálló szemében a nehezebbnek tűnőt. Hiszen sokszor bennragadni a megszokottban tűnhet könnyebbnek, mint kilépni a bizonytalanságba. Igen, sokan ezt tartják normálisnak. Kitartani a választott mellett, akkor is ha örömtelen már, akkor is ha beleroppan. 

 Talán ő is ilyen lett volna, ha nem látta volna napról- napra tönkremenni az anyját. Ha nem látta volna darabjaira hullani mindannyiuk lelkét a nagy ...

Tovább Szólj hozzá

2017. ápr 05.

Védelmező elérhetetlenség

írta: Gray mouse
Védelmező elérhetetlenség

   Nem kaphatunk meg mindent....Tudjuk ezt jól, és felnőttként igyekszünk megfelelő higgadtsággal kezelni ezt a tényt. Nem mindig könnyű, mert az érzés amit valami vagy valaki hiánya okoz, nem lesz kevésbé rossz a tudattól, hogy ilyen az élet. Hiába is mondogatjuk, hogy az Isten egyik kezével ad, a másikkal elvesz, valamiért hajlunk azt gondolni, hogy valami hiba csúszik időnként az arányokba. Más életében többnek érezzük a "kapást", míg a sajátunkban inkább az elvétel felé billen a mérleg nyelve. Pedig lehet, pont amiről azt gondoljuk, hogy nem kapjuk meg, az pont az "adás" kategória, mert Ő odafönt nagyon is tisztában van azzal, hogy nem mindig tenne boldoggá, ha megkapnánk amire vágyunk. Talán pont azzal tesz jót, ha elérhetetlenné ...

Tovább Szólj hozzá

2017. már 15.

Lelkibékém titka

írta: Gray mouse
Lelkibékém titka

  Jó úton vagyok... Egyre többször érzem a nyugalmat. Azt, ami nagyon mélyen járja át a lelkem. Ugyan a felszínen még meg-megcsillan az idegesség, a düh, a megfelelni akarás és a csalódottság érzése, de egyre gyakrabban érzem szabadnak a lelkem. Nem tudom,a megélt évek jutalma ez a nyugalom, vagy annak kárpótlása, hogy megszűntem gyereknek lenni, de egyre biztosabban érzem, és élvezem, hogy ráleltem a titokra. Saját lelkibékém titkára...

   Már értem, miért kezelem olyan természetesen az embereket, a velük, a világgal való viszonyomat. Mert nincs bennem elvárás. Elfogadom őket, a helyzetet olyannak amilyen. Nem akarom, hogy mindenki szeressen, és én sem akarok mindenkit szeretni. S legfőképp, nem akarom, hogy bárki megváltozzon ...

Tovább Szólj hozzá

2016. aug 22.

Kávéillat

írta: Gray mouse
Kávéillat

    Félig lehunyt szemmel, lelassult mozdulatokkal matatott a konyhában. Végre megérezte a várva várt kávéillatot. Jó nagy adagot öntött a csészéjébe, majd belekortyolva, az édes-kesernyés italtól remélte, hogy észheztér a reggeli kábultságból. Érezte ahogy a kávé frissítő ereje átjárja a testét és a vérerek útján eljut az agyáig. Szerette ezt a pár percet ...Amikor még csendes minden, nem kell rohanni. Szép komótosan kavargatva elmélázhat magában. Az álomfoszlányok eltűnnek a felejtés leple mögött, a gondolatai egyre frissebbek lesznek. 

....Elmosolyodott....Egy pillanat volt az egész. Ilyen lehet mikor az ember előtt, élete utolsó percében lepereg a "film". Kávéját kavargatva maga előtt látta pár hét közös ...

Tovább Szólj hozzá

2016. júl 14.

Hamupipőke

írta: Gray mouse
Hamupipőke

    Sokáig nézegette magát a tükörben. Ritka pillanat volt, elégedett volt a látvánnyal. Egy kis szépséghibája volt a dolognak, nem önmagát látta. Ott állt vele szemben egy negyvenes nő, vidám nyári ruhában, mely előnyösen kiemelte az előző napi strandolásnak köszönhetően napbarnított bőrét.  A tőle szokatlan, de még vállalható dekoltázs és a szabadon hagyott válla szexi nővé változtatta....

   Sokáig nézte magát a tükörben....Gyűjtötte az erőt, hogy elinduljon. Feszélyezve érezte magát, mintha egy idegen bőrébe bújt volna. Végül elindult...Amíg várta a barátnőjét, igyekezett minél észrevétlenebb maradni. Hiába tudta, senkinek nem lesz feltűnő a kinézete, hiszen semmi extra nincs benne, csak önmagához ...

Tovább Szólj hozzá

2016. júl 08.

Előttem a vízözön

írta: Gray mouse
Előttem a vízözön

  Riadtan húzta vissza a lábát a vízből. - Jaj, ez nagyon hideg! - rázkódott meg csalódottan. De nem adta fel. Lépcsőfokról lépcsőfokra haladva barátkozott a Balatonnal. Mikor az utolsó lépcső is elfogyott, pipiskedve próbált beljebb menni. Nagyon lassan, araszolva, óvatosan locsolgatta magát a hideg vízzel, míg végre bele mert mártózni. Egy pillanat hidegrázás után már átadta magát a kellemesen simogató élménynek, ahogy a forróságban enyhülést hozott a pár perce még ijesztően hideg víz..... Épp elmélázva tekintett a messzeségbe, mikor harsány nevetésre figyelt fel. Fiatal társaság szaladt a parton és ugrott be a tóba, mit sem törődve a hideggel, a veszéllyel és a strandolók véleményével. Önfeledten lubickoltak a fodrozó ...

Tovább Szólj hozzá

2016. máj 22.

Szabadságharc

írta: Gray mouse
Szabadságharc

   Aki valaha átélte milyen alárendeltként élni egy kapcsolatban, az ha végre kiszabadul ebből a rabságból, nem szívesen mond le újra a szabadságáról. Még akkor sem, ha úgy érzi, már nem ugyanaz az ember, már megerősödve biztos nem hagyná, hogy bárki is rátelepedjen, és irányítsa. De mikor megszeretünk valakit, hajlamosak vagyunk az ő örömét, elégedettségét a magunké elé helyezni. Önként megyünk bele egy kiszolgáló szerepbe, ami nem is okoz gondot addig, amíg boldogok vagyunk. Csak ha már elmúlik a lázas állapot, akkor kapunk a fejünkhöz, hogy hoppá....Már megint saját hülyeségünk áldozatává váltunk. És megint harcolunk a szabadságunkért....S mikor végre visszaszereztük, újra megfogadjuk, soha többé nem engedjük el.

...

Tovább Szólj hozzá

2016. ápr 18.

Értékvesztés

írta: Gray mouse
Értékvesztés

  - Nem megyek be, köszönöm! - mondta sokadjára. A százszor elhangzott mondat lassan új értelmet nyert. A munkahelyi mosoly megtelt élettel. A mindennapok rutinfeladata izgatott várakozássá változott. Maga sem értette mi történt. A megszokott arc megtelt kíváncsisággal. A kedves tekintet vággyal. Minden nap egyre izgatottabb várakozással telt. Kialakult egy kép. Egy férfiról... "A" FÉRFI-ról. Aki érdeklődő, figyelmes, intelligens, tisztességes. Aki a higgadt külső mögött egy szenvedéllyel teli, érzékeny, parázsból tüzet lobbantó férfi. Aki mellett állva vibrál a levegő, akinek a tekintetében elveszve megáll az idő. Egyre többet akart tudni róla. de ott motoszkált a kisördög, valami tuti nem stimmel, ennyire nem passzolhat minden.

...

Tovább Szólj hozzá

2016. már 20.

+3

írta: Gray mouse
+3

   Már megint....Vagyis inkább még mindig....Hiába telt el újabb 3 év, semmivel sem jutottam közelebb a válaszhoz...Marad az egyszerű kis margaréta...Mert van, ami/aki nem változik...

margareta2_1.jpg

 ........ 46 SZÁL MARGARÉTA............

   Nem először teszem fel a kérdést, vajon mi a jobb, az azonosság vagy az ellentét? Mi tartja tovább életben az érdeklődést, a hasonlóság vagy a másság? Mikor érzi az ember jobban magát? Ha bent maradhat a komfortzónájában, vagy ha új kihívásokkal találkozik? Persze mindannyian mások vagyunk, nyilván mindenkinek más a jó, lehetetlen egyértelmű választ kapni. Hisz' még önmagam számára sem találtam meg.

   Mikor virágkötészetet tanultam, úgy tűnt, talán közelebb jutok a válaszhoz. Azt mondták, ...

Tovább Szólj hozzá

2016. feb 12.

Esélytelenség

írta: Gray mouse
Esélytelenség

  Elfordította a kulcsot a zárban. Az ajtó kéznyomokkal mintázott üvegén át, könnyes szemmel nézte ahogy elment egy kedves ember....Pedig már olyan kevesen vannak!...Hiányozni fog. Bár nem voltak barátok, még közeli munkatársak sem. De más helyzetben talán lehettek volna...Sok dologban különböztek...Egyikük lent , másikuk fent  dolgozott. de mégis emberként tudtak beszélni egymással. Egyikük befelé forduló csendességét jól ellensúlyozta a másik vidám, teret betöltő kacagása. Egyikük tartózkodó viselkedését minden bántás nélkül tudta megnyitni a másik őszinte kíváncsisága.....Mások voltak, de mégis ugyanolyanok. Minden rosszindulat és irigység nélkül, elfogadón álltak az emberekhez, egészen addig amíg nem bántották ...

Tovább Szólj hozzá

2016. feb 10.

Több mint szerelem

írta: Gray mouse
Több mint szerelem

   Olyan úgysem lesz aki tökéletes... - hallotta sokadjára. És igazat adott nekik.- Hiszen hány olyan találkozást remélhet az ember, ahol első pillanatban érzi a feltétel nélküli elfogadást. amikor még semmit sem tud a másikról, és mégis tudja?... Azt hiszem, az ilyen nagyon ritka. És most nem a szerelem első látásra érzésre gondolok. Az azért megtörténhet párszor, és remélem meg is fog majd egyszer. De olyankor többnyire azért látszódnak  a tökéletlenség jelei, csak elhessegetjük a gondolatot. És jó is az úgy...Hiszen miért is kellene hibákat, kifogásokat keresni egy kapcsolat kezdetekor?  Persze lehet várni míg rátalál az ember a duálpárjára, de többnyire megelégszünk a majdnem tökéletessel. Ettől még működhet a ...

Tovább Szólj hozzá

2016. jan 04.

Lehetett volna másképp

írta: Gray mouse
Lehetett volna másképp

   Hülye picsa! ...Csodálkozik, hogy egyedül van?! - hördült fel a férfiak zöme az előző poszt után. ( Már ha olvasták volna :))) )  Meg kell nyugtassam őket, nem csodálkozom. Tudom, hogy én is nagyban tehetek arról, hogy egyedül vagyok.

   De... Úgy érzem, az elmúlt pár hónapban sokat tettem azért, hogy ne rajtam múljon. Mikor azt mondták, ne írjak a blogban, mert keménynek látnak, és elijesztem a férfiakat az okoskodásommal...Voltak kétségeim, de nem írtam. Mikor azt mondták legyek nyitott, az lettem. Bízzak jobban az emberekben, megtettem....Ismerkedjek a neten, mert az a jövő....minden ellenállásomat legyűrve megpróbáltam. Senki nem mondhatja, hogy nem tettem meg mindent....Na, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, szép nagy ...

Tovább Szólj hozzá

2016. jan 01.

Tudod még?

írta: Gray mouse
Tudod még?

   Tudod még milyen a sötét éjszakai csendben a plafont bámulni órákon keresztül?...S milyen mikor a gyomrod minden telefoncsörgésre összerándul és remegő kézzel veszed elő a telefont? ...S mikor látod, nem ő hív, csalódottan zuhansz a mélybe?.....

   Tudod még milyen hosszú perceken át merengve nézni a semmibe? ...És ha szólnak hozzád, értetlenül bámulni, mit is kérdeztek?...

   Tudod még milyen szabadjára engedve a fantáziád magasan szállni a felhők felett? ...És azt mikor zuhanórepülésben zuhansz lefele, és látod magad ahogy becsapódsz a földbe?....

   Tudod még milyen mikor rázárod az érzéseidre a kulcsot, és messzire hajítva reméled megszabadultál tőlük?....És mikor kétségbeesetten keresed, mert ...

Tovább Szólj hozzá

2015. dec 29.

Híd

írta: Gray mouse
Híd

  Már rég várt az alkalomra, hogy átmenjen rajta. Végre eljött az idő... Ráérősen ballagott, szerette volna minden pillanatát emlékezetébe vésnie az első sétának. Messziről  is látszott, hogy a kisváros igen látványos híddal büszkélkedhet. Ahogy baktatott felfelé az egyre meredekebb emelkedőn, szíve a torkában dobogott. Foghatná a közel 50 éves szívére, ami már azért nem annyira szereti a kaptatókat, de nagyban közrejátszott az izgalom is. Régóta nem járt erre. Ha csak tehette, elkerülte a környéket, mert a felszakadó gyerekkori emlékek még mindig fájdalommal telepedtek a lelkére.

    Megállt egy pillanatra....Csodálatos látvány volt, ahogy a lágyan ívelő híd elvész a sűrű ködben. Mintha valahová a felhők közé ...

Tovább Szólj hozzá

2015. okt 21.

Kárbaveszett tehetség

írta: Gray mouse
Kárbaveszett tehetség

    Mindenki tehetséges valamiben. Aztán, hogy elég-e egy élet ahhoz, hogy kiderüljön miben, az már más kérdés. Nagy szerencse, ha valaki idejében közelébe kerül ahhoz, amiben az átlagnál több van benne. De ez még korántsem elég ahhoz, hogy ez a tehetség kibontakozhasson. 

   Ha az iskolámban nem indul zeneiskolai előkészítő, akkor szinte biztos, hogy közelébe sem kerülök a zongorának. Átlag család gyerekeként biztos nem merült volna fel a szüleimben, hogy zongorázni taníttassanak. De a sors tálcán kínálta elébük a lehetőséget, és éltek vele. Csak hát közbeszólt a kamaszkori dac, vagy épp a lustaság, és a felsejlő tehetség elég hamar megrekedt a siker felé vezető úton. Máig emlékszem a tanárom haragjára, amiért ...

Tovább Szólj hozzá

2015. okt 12.

Szenvedély íze

írta: Gray mouse
Szenvedély íze

   Vágyakozva nézte, ahogy nyelvüket elharapva az izgalomtól, próbálják időre tálalni az ételt. Csodálta azt a szenvedélyt ahogy hozzáfognak a sütéshez,főzéshez. Ahogy kattog az agyuk, hogyan lehetne a legharmonikusabb ízeket összehozni az adott alapanyagokból.  Ahogy számára ismeretlen ételeket főznek, ismeretlen fűszereket, trükköket bevetve, hogy elkápráztassák a Konyhafőnök zsűrijét és persze őt. Pedig ő is jól főz... Azt mondják... Bár önmaga szerint csak úgy, mint asszonyok többsége. Házias ételeket, otthonról hozott ízekkel. Olykor kissé unottan, de minden ellenérzés nélkül. Több mint 30 év alatt már beleivódott az életébe, rutinosan, különösebb gond nélkül nyúlt a fakanálhoz nap mint nap....Pont úgy, mint az ...

Tovább Szólj hozzá

2015. aug 18.

Határ(eset)

írta: Gray mouse
Határ(eset)


   Már mindent leírtak a migráns helyzetről. Jót, s rosszat egyaránt. Én nem foglalkozom politikával, de emellett nem tudok szó nélkül elmenni.

    Az első gondolatom, hogy sajnálom őket. Azért, amit átéltek a hazájukban. Azért, ahogy most bánnak velük, amilyen most a megítélésük. Sajnálom őket az álmatlan éjszakákért, a kiszolgáltatottságért, a gyerekükért, családjukért való aggódásukért. Sajnálom őket, amiért maguk mögött kényszerültek hagyni az otthonukat, egy idegen világban, idegen kultúrában keresve menedéket, holott tudják, új életet kezdhetnek, de aligha fognak Hazára lelni. Nem tudom mi lenne a jó megoldás, talán nincs is jó megoldás?!

   Sajnáljuk őket, és szeretnénk ha megoldódna a helyzetük, de ...

Tovább Szólj hozzá

2015. júl 15.

Duma, duma, duma

írta: Gray mouse
Duma, duma, duma

     Tudok bánni az emberekkel....Mi sem bizonyítja jobban, mint réztáblába karcolt nevem a dicsőségfalon. Igen, többnyire megtalálom a hangot az emberekkel. Felnőttel és gyerekkel, okossal és butácskával, kedvessel és mogorvával egyaránt. Még a rosszindulatúval is, bár az azért nem megy mindig könnyen. Igen, tudok bánni az emberekkel, de nem jelenti azt, hogy nincs belőlük elegem...Elfáradtam.... A sok ismerős és ismeretlen ember teljesen leszívja az energiámat. Mondják, pedig semmi közöm hozzá....De el akarják mondani....Bárkinek. És én jó bohócként alkalmasnak tűnök erre...Tudom, csakis magamnak köszönhetem...Miért nem kürtölöm szét a rám bízott információt? Miért nem beszélem ki őket a hátuk mögött? Miért hallgatom őket ...

Tovább Szólj hozzá

2015. júl 08.

Péntek 13

írta: Gray mouse
Péntek 13

   

  - Az ilyen embereket messziről el kell kerülni, máshogy nem lehet védekezni ellenük. - mondta egy igen bölcs  ismerőse, mikor csúfos véget ért egy kapcsolata. Belátóan bólogatott, és megfogadta, ezután sokkal körültekintőbb lesz, kivel is áll szóba. Ment is ez évekig, messziről elkerülte a pszichopatákat, vagy akikben parányi jelét is felfedezte az idegbajnak. Talán túlzó is volt az óvatossága, de nagyon az agyába vésődtek az akkor történtek. Nem kockáztatott....

   Eltelt pár év, már erősnek hitte az emberismeretét, lazított az óvatosságán, inkább a megérzéseire próbált hagyatkozni. Soha nem gondolta, hogy ugyanabba a hibába fog beleesni, ami évekkel ezelőtt ennyire negatív hatással volt az életére. Maga sem ...

Tovább Szólj hozzá

2015. feb 05.

Meg nem írt levél

írta: Gray mouse
Meg nem írt levél

Nem is olyan rég, az első indulat lendületével nyúlt volna a toll után, hogy megírja...De most csak nézte az üres papírt, majd a jól ismert cinikus mosollyal a szája sarkában összegyűrte. 

Nem, már nem akarta megmagyarázni....

Maga is elcsodálkozott ezen, vajon mi változott?

Talán már megunta, hogy félreértik...Talán már nem olyan fontos neki, hogy jól értsék...Talán csak tanult a mondásból, hogy okos enged...Talán csak belefáradt, kiégett, vagy már nem érdekli....Nem tudta....De nagyon megnyugtató volt az érzés, hogy túllépve az első indulaton, már megnyugodva gondolt arra, hogy végre megszületett a meg nem írt levél, és jól érzi magát!...Végre tiszta lappal léphet a jövőbe...Reméli, végre megtalálta önmagát...

_2.jpg

Tovább Szólj hozzá

2015. feb 01.

Te akarsz vagy én akarlak

írta: Gray mouse
Te akarsz vagy én akarlak

  - Miért nem adsz neki egy esélyt? - kérdezték értetlenül. - Mert nem akarom. - szólt az egyszerű válasz. És tényleg ennyi az oka. Már nem akar esélyt adni csak azért, mert őt akarják. 

   Hosszú ideje kitart a döntése mellett, hogy csak akkor megy bele egy kapcsolatba, ha majd egymást akarják. Ha majd érzi....Hát egyedül is van jó ideje! A sors gonosz játéka, hogy jó ideje nem talál viszonzásra a nagy " akarat " . :)))  

   Hát, igen....Talán át kellene értékelje.... Talán esélyt kellene adnia....Talán lejjebb kellene tenni azt a lécet, és hagynia kellene magát meggyőzni....szeretni...kényeztetni...  Talán... És utána? 

   Talán idővel, az igaznak hangzó szép szavaktól megenyhült szíve, viszonozná az ...

Tovább Szólj hozzá

2015. jan 01.

Lebegés

írta: Gray mouse
Lebegés

   A násznép magáraöltve legszebb ruháját, lelkét is ünneplőbe öltöztetve lépett be a templomba. Kint hagyva a gondokat adták át magukat a pillanatnak. A boldogság, ami az ifjú párból sugárzott, mindenki szívét kellemes melegséggel töltötte el. Felidéződtek szebb idők emlékei, mindenkiben újraéledt a mára már kissé megkopott remény. Ahogy nézték a fiatal párt, ők is boldogan, vágyakozva, új tervekkel teli néztek a jövőbe. Bármi elérhetőnek, megvalósíthatónak tűnt. Minden olyan tiszta volt, még nem szennyezte sötét folt az útjukat. Ott álltak új életük küszöbén, erős hittel, hogy megvalósíthatják legszebb álmaikat. beteljesedhet minden vágyuk...Minden csakis rajtuk múlik...

   ...Becsukta a ...

Tovább Szólj hozzá

2014. dec 27.

A pokol tornácán

írta: Gray mouse
A pokol tornácán

   Éles vonatkürt törte meg a meghitt, csendes karácsonyi vacsorát. Az embereken végigfutott a jeges borzongás, majd sorra vették szeretteiket, és elhessegetve minden rossz érzésüket, folytatták az ünnepi lakmározást. 

   Csak egy fiatal lány lelke nem tudott megnyugodni. Érezte, hogy baj van. Egy pillanat elég volt, hogy megértse az alig pár perce hallgatott dalt, értelmet kapjon a pár nappal ezelőtti üzenet, megértse az utóbbi hetek fáradt pillantásait. A remény hajszálvékony sugarába kapaszkodva, eszeveszetten rohant hozzá, hogy rémült szíve megnyugodjon az ölelésében. Rohant, hogy elmondja mennyire szereti, és szüksége van rá, nem hagyhatja itt.... Rohant.....de elkésett. 

   Rohangáló árnyak között, mozdulatlanul ...

Tovább Szólj hozzá

2014. dec 25.

A jók többen vannak...

írta: Gray mouse
A jók többen vannak...

   A karácsonyfa fényei alatt kemény csata zajlott. A Star Wars legoemberek hosszú küzdelme a jók győzelmével ért véget. - Persze, hogy a jók győztek, hiszen ők többen vannak! - mondta a kisfiam a gyerekek tiszta lelkű őszinteségével.

karacsony.jpg

   Számomra az idei karácsony legfontosabb mondata: A jók többen vannak!  Bár a mi lelkünk ugyan már kevésbé  tiszta és őszinte, de ezt a pár napot, mi felnőttek is megpróbáljuk nyitott szívvel, egymásra figyeléssel, szeretettel átélni. A töltöttkáposztán, a zserbón és az ajándékozáson túl talán erre vágyunk, ezért várjuk leginkább a karácsonyt. Hogy pár napra, pár órára újra átéljük a gyerekek őszinte örömét, a feltétel nélküli szeretetet, a hitet abban, hogy a jók többen ...

Tovább Szólj hozzá

2014. dec 09.

Öt év

írta: Gray mouse
Öt év

   Öt év nagy idő....Amikor az újszülöttből cserfes óvodás lesz, amikor az iskolapadba beülő kisgyerek dacos kiskamasszá fejlődik, amikorra szárnyait próbálgató fiatalból felelősségteljes, gondos szülő lesz...Igen, öt év alatt nagyot fordul a világ. De már felnőttként, mikor túl vagyunk életünk legnagyobb döntésein, sorsfordító állomásain, lecsendesedve már kevés látványos dolog történik velünk 5 év alatt. Ha régen látott ismerőssel találkozunk, többnyire azt mondjuk, minden a régi. Ha visszanézek 5 évvel ezelőtti önmagamra, igazából semmi sem változott. Pár ráncon és plusz kilón kívül nem nagyon tudok mit felmutatni. Álló időnek tűnik ez a pár év....

kep_16_03_13_01.jpg

   Aztán visszaolvasom az első bejegyzéseket, majd ...

Tovább Szólj hozzá

2014. nov 15.

Ha én gazdag lennék...

írta: Gray mouse
Ha én gazdag lennék...

  Sok-sok évnyi munkám jól megérdemelt jutalmaként, egy napig gazdagnak érezhettem magam. Azzal a jóleső érzéssel indultam el vásárolni, hogy bármit megvehetek amit szeretnék, s most nem kell néznem az árát sem...mert megérdemlem! :)))  Persze nem fizethetek be egy világkörüli útra, és autót sem vehetek, talán még egy igazán jó bicajt sem, de önmagamhoz képest jelentősen megnőttek a lehetőségeim. Határozott elképzeléssel, bár a változtatás jogát fenntartva, optimistán vágtam bele a shoppingolásba. A zsebemben megbúvó összeg kellő magabiztosságot kölcsönzött, így az eddig messziről elkerült üzletekbe is benéztem. Nem tudom látszott-e rajtam a pillanatnyi "gazdagságom" , vagy ugyanúgy mint a Micsoda nőben, szívük szerint ...

Tovább Szólj hozzá