Lehet ez az év az utolsó....Anyukám annyi idős volt, amikor meghalt, mint én most. Nem hagy nyugodni a gondolat, ha tudta volna, hogy az lesz az utolsó éve, vajon ugyanúgy töltötte volna? És ha én biztosra tudnám, hogy ez lesz az utolsó, vajon másképp élnék? Vajon tudnék másképp élni? Vajon hátrahagyva a félelmek, a gátlások, a felelősség, a "jókislányság"  terhét, kilépnék a komfortzónámból? Letéve az évek óta cipelt terheket, vajon tudnék csak a magam örömére élni? Vajon kilépnék végre a munkahelyemről? Beteljesítve az álmaimat, bejárjam a vágyott helyeket?  Megírnám végre a könyvet, hogy örökül hagyjam a gyerekeimnek mindazt a tapasztalatot, gondolatot, érzést, ami rám rakódott ezalatt az 54 év alatt? Ha tudnám, hogy ez az utolsó évem, vajon elmondanám, hogy szeretem, akiknek már rég el kellett volna mondanom? Felkeresném a rég nem látott barátokat, hogy elmondjam, milyen fontos számomra a barátságuk? Elköltöznék a hegyoldalon lévő erdőszéli kis házba, távol a világtól? Oda, ahol csak az talál rám, akit én akarok? Vajon átrepülnék egy óceánt, hogy élőben hallhassam a kedvenc énekesnőmet? Vajon megvenném a régóta vágyott szuperbicajt , hogy kitekerhessek a világból? Vajon lehetne az utolsó év olyan, amilyenről már álmodni sem merek?.... Vajon tudnék, mernék felszabadultan boldog lenni???