2018. máj 24.

Kicsit savanyú...

írta: Gray mouse
Kicsit savanyú...

   - A nők?!... A nők, akiket bezárt a wc-be...Nem tudták, hogy kijöhetnek-e élve valaha. Nem tudhatták, hogy nem lövi ki rájuk az egész tárat az ajtón keresztül.- üvöltötte a nyomozó, tajtékozva a dühtől. - Még mindig azt gondolja, hogy nem bántott senkit?! -

   Százezrek nézték meg a Viszkis- t. Nincs ember az országban, aki ne tudná kiről, miről szól a film.  Izgatottan vártuk, hogy megtudjunk részleteket az életéről, a rablásokról.  Meg akartuk érteni, mi szülte az elhatározást, hogy a bankrablást használja kulcsként egy jobb jövőhöz. Vártuk a megerősítést, hogy ő egy jobb sorsra érdemes ember, aki csak megtévedt a nagyvárosi életben. Kíváncsi tekintetünket a filmvászonra tapasztva, időutazás részeseivé váltunk. Visszarepülve a múltszázad utolsó éveibe, elmosolyodtunk, mennyire más volt akkor az életünk. Az ismerős környezetben újraélhettük az akkori érzéseinket is... Egy ország zárta anno a szívébe. Cinkos mosollyal hallgattuk a híreket, hogy megint túljárt a rendőrök eszén, és  megszökött a Gyorskocsi utcából. Magyar Robin Hood-ként tekintettünk rá, amikor elvette a "gazdagoktól" a pénzt, és nagyvonalúan siklottunk el afelett, hogy esze ágában sem volt szétosztani a szegények között. Megszoktuk már, hogy nekünk mindenből csak "majdnem olyan " van....." Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk." - mondogattuk ismét, nem kevés öniróniával.   Mikor büntetését letöltve új, becsületes életet tervezve kilépett a való világba, mind reméltük, hogy sikerül neki. Nem a bűnözőt láttuk benne, csak egy éleseszű, bátor csibészt, aki közülünk való. Nem a bankrablót, hanem egy rafinált embert, aki kijátszotta a rendszer, a rendőrök hiányosságait,  Ha szembejött velünk az utcán, vagy egy vásárban láttuk a mázas edényei között, odakacsintva jeleztük szimpátiánkat. Mert hittük, elhittük, hogy nem bántott senkit. Ahogy neki, nekünk sem jutottak eszünkbe, vajon a rablás átélői mit éreztek? 

   S vajon mit éreznek közel 20 év távlatából? Mit éreznek ha megnézik a róla szóló filmet? Látva hányatott gyerekkorát, nehéz életét a diktatúra idején, vajon felmentik a bűn alól?  Az elszántsága, kitartása, hogy magyarként, Magyarországon élhessen, mentségül szolgál? Ahogy a pénztelenség, a sznobság tönkreteszi a nyiladozó szerelmet, sajnálatot ébreszt bennük? Vagy ha meglátják a kerámiás standnál mosolyogva? Mit éreznek? Velünk együtt szorítanak, hogy túl tudjon lépni a múlt bűnein? Vagy görcsberándult gyomorral, elfordított fejjel sietnek tovább? Netán odamennek hozzá, hogy mélyen a szemébe nézve elmondják, hány szorongással átvirrasztott  éjszakájuk volt miatta? Vajon ők, akik talán évekig remegő lábbal léptek be egy bankba, megkönnyebbülnek a vallomástól, hogy ő nem akart senkit bántani? Vajon az eltelt közel 2 évtized elég a felejtésre? ....És egy új esélyre?...Remélem igen. Mert megérdemli...

Szólj hozzá